orvos-sebész-doktor és szülész-mester, egyetemi tanár, szül. 1755-ben Pesten (Donaueschingenből Magyarországra vándorolt családból); orvosi tanulmányainak elvégzése után eleintén mint katonaorvos működött, majd 1784-ben a pesti egyetemre a sebészet és szülészet tanárává neveztetett ki s egyúttal Magyarország szemorvosa is lett. A fiumei járvány elnyomásában szerzett érdemeiért 1797. okt. 20. magyar nemesi rangot kapott. 1786-87, 1791-92 és 1797-98-ban mint kari dékán működött. A nemesi fölkelés után a franczia háború alatt ragályos betegségek dühöngvén, főleg a katonai kórházak néhányában felsőbb meghagyás folytán ezek megvizsgálása és teendő czélszerű orvosi intézkedések végett Zárába, Raguzába, Zengbe, Fiumébe, Triesztbe utazott, mely szokatlan és roppant fáradsággal összekötött utazásának áldozata lett. Meghalt 1802. okt. 2. Pesten.
Hőgyes neki tulajdonítja unokájának munkáját, mely 1832-ben jelent meg; ugyanő idézi a következő munkákat könyvészeti leírásuk nélkül, valószínű, hogy kézirati munkák: De criterio experimentorum medicorum, De fidis remediis, De intempestiva assumtione medicamentorum, De judicio difficili, De isagoge practica, De historiae morborum criterio, De casibus medicis practicis, De medicina et pharmacopolio.
Magyar Hirmondó 1801. II. 188. l.
Annalen der Österr. Literatur 1802. 11. sz.
Ver. Ofner u. Pester Zeitung 1802. 87. sz.
Schraud, Franciscus, Parentatio... Pesthini, 1803.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 356-358. l.
Hőgyes Endre Emlékkönyve. Bpest, 1896. 140. l.
Irodalomtörténeti Közlemények, 1901. 278. l.