gazdasági akadémiai tanár, szül. 1831. jan. 12. Galgóczon (Nyitram.), hol atyja uradalmi központi számvevő volt. Nagyszombatban befejezett gymnasiumi tanulmányai után a pozsonyi jogakadémia tanfolyamát végezte, ekkor a bécsi egyetemre ment, hol jogi és bölcseleti tanulmányait folytatta, gyengélkedő egészsége miatt azonban a jogi pályát a mezőgazdaságival cserélte fel és Vas vármegyébe gazdasági praxisra, innét pedig egy év mulva a magyaróvári gazdasági felsőbb tanintézetre ment; majd Pálffy grófnál Pozsony vármegyében, azután Biedermann baranyavármegyei birtokán vállalt gazdatiszti állást. Ez időben a budai József-ipartanodából alakított polytechnikumon gazdasági és erdészeti tanszék állíttatván, erre 1858. Sporzon neveztetett ki. Ez időtől fogva serény irodalmi tevékenységet fejtett ki, úgy, hogy legtevékenyebb gazdasági szakíróink közé tartozik. Az alkotmányos kormány a hazai gazdasági szakoktatás vezetését átvevén, őt 1867. a keszthelyi gazdasági tanintézet igazgatójává nevezte ki, mely állásában 1874-ig maradt, midőn a gazdasági szakoktatás reformnak vettetvén alá, S. az akadémiává emelt magyaróvári gazdasági intézethez, rangjának megtartása mellett, rendes tanári minőségben helyeztetett át. S.-t a földmívelésügyi miniszterium három ízben küldte külföldi tanulmányútra, mely alkalommal Ausztria, Németország, Belgium, Svájcz és Francziaország mezőgazdaságát és kivált gazdasági szakoktatását tanulmányozta, mely utazásairól kimerítő jelentésekkel számolt be. 1890-ben nyugalomba vonult és azóta M.-Óvárott lakik.
Több száz gazdasági tárgyú czikket írt a szaklapokba, leginkább Pál Gazda név alatt; így a Gazdasági Lapok (1861-től, Gyakorlati Mezőgazda (1872), Erdészeti Lapok, Mezőgazdasági Hetilap, Érkövy Mezei Gazdája, Gazdaságtörténeti Szemle, Gazdasági Lapok, Köztelek, Mosonmegyei Lapok sat. cz. szaklapokba és folyóiratokba.
Munkái:
Az okszerű juhtenyésztés elvei. Mentzl W. után. Buda, 1864.
Gazdasági talajisme, vagyis a termőföld eredete, minősége, ereje, nemei s osztályai, bevezetéssel a növényélettanba. U. ott, 1865.
Jelentés a gazdasági szakképzés állásáról 1867-ben. Pest, 1868. (Kodolányi Antallal együtt).
A hazai gazdasági tanintézetek szervezetének kérdéséhez. U. ott, 1869.
Az okszerű talajmívelés elvei és szabályai tanulók és gyakorló gazdák számára. U. ott, 1871.
Emlékirat a hazai gazdasági tanügy tárgyában. Keszthely, 1874.
A keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet jövője. U. ott, 1874.
Mit tegyen a magyar gazda a szárazság ellen? Nézetek és tanácsok a csatornázás, faültetés s egyéb az aszály enyhítésére szolgáló eszközlések tárgyában. M.-Óvár, 1875.
Gazdasági olvasmányok minden rendű gyakorló és tanuló gazdák számára. Bpest, 1877. (Ébner Sándorral együtt. 2. olcsó kiadás. U. ott, 1880.).
A gazda, kertész és erdész leghasznosabb barátai az állatok között. U. ott, 1878. (Ebner Sándorral együtt. Falusi Könyvtár 25.).
Mezőgazdasági üzemtan tudományos és gyakorlati alapon. M.-Óvár, 1881. (2. jav. k. Pozsony, 3. k. Bpest, 1890.).
Gazdasági Káté. A növénytermelés és állattenyésztés legfontosabb szabályai a kérdések és feleletekben. Ed. Teisserenc de Bort «petit questionnaire agricole» cz. művének 4. kiadása nyomán. M.-Óvár, 1882. (Ebner Sándorral együtt, 2. bőv. és jav. kiadás. U. ott, 1884. és 1890.).
Egyszerű és kettős gazdasági számviteltan alapvonalai. Pozsony, 1883. (2. jav. kiadás. U. ott, 1889. és 1890.).
Gazdasági becsléstan. Vezérfonal szántóföldek, rétek, szőlők sat. értékbecslésénél. M.-Óvár, 1885. és 1891.
Szerkesztette az Erdészeti és Gazdasági Lapokat 1866-67-ben Pesten; az általa Keszthelyen 1872-ben alapított és 1874-ben M.-Óvárra vitt Gyakorlati Mezőgazda cz. szaklapnak 16 évig szerkesztő-kiadója volt és szerkesztette a Falusi Gazda Naptárának XV-XXII. évf. 1876-1883.
Szinnyei Könyvészete és Repertoriuma III. Természettudományok (Czikkeinek jegyzéke).
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Balázs Árpád, Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei. M.-Óvár, 1897. 235. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 168. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.