okl. mérnök, miniszteri osztálytanácsos, m. kir. államvasuti főfelügyelő és műegyetemi tanár, szül. 1847. máj. 20. Susanovecen (Temesm.); tanulmányait 1867-től a m. kir. műegyetemen befejezvén, 1871. a m. kir. vasutépítészeti igazgatóságnál nyert alkalmazást. 1873-tól a m. kir. államvasutak szolgálatában állt s ezen időtől fogva csaknem folyton oktatással is foglalkozott, 1873. a József-műegyetemen az út- és vasutépítéstani tanszék tanársegédjévé nevezték ki s ily minőségben 6 évig működött. 1878. mint hadmérnöki tartalékos hadnagy, majd mint főhadnagy a boszniai okkupáczióban vett részt s közreműködött a bosznavölgyi vasút építésénél is. Onnét visszatérve a m. kir. államvasutak külszolgálatánál és építkezéseknél alkalmazták. 1882. a budapesti keleti pályaudvar építési felügyelőségéhez osztották be, a hol mint építésvezető mérnök, a pályaház kivételével, a pályaudvar összes terveit kidolgozta s az építésre felügyelt. 1887. kinevezték a vasúti tisztképző tanfolyamon a vasúti építmények és berendezések tanárává 1888. a m. á. v. igazgatóságának felépítményi ügyosztályába osztották be s 1895-től ezen osztály főnöke volt. 1889. a párisi világkiállítás tanulmányozására küldetett ki, egyúttal Svájcz vasutjait is tanulmányozta. 1891. a m. kir. József-műegyetemhez a vasutépítéstan encyklopaediájának előadására hívták meg. 1894. a nagyobb németországi pályaudvarok tanulmányozására küldetett ki. E tanulmányainak figyelembe vételével, a budapesti pályaudvarok és kapcsolatos vonalak rekonstruktiójára nézve nagyszabású tervezetet dolgozott ki. 1896. a kereskedelemügyi miniszterium kiküldte az osztrák és németországi belvizi kikötők tanulmányozására, ezen útjáról szintén beszámolt nyomtatásban is megjelent Jelentésében; a Budapesten építendő forgalmi kikötő tervezetének kidolgozásánál is közreműködött. 1896. a berlini Siemens és Halske-czég őt is felkérte a Berlin számára tervezett magas villamos vasút vágányelrendezésének megbirálására. Számos pályaudvar épült vagy bővült az ő terve szerint: így a temesvári józsefvárosi állomás, a rákosi állomás, az aradi, debreczeni, dombóvári, kaposvári, hatvani, zólyomi, piskii pályaudvarok sat. 1901. máj. 14. műegyetemi rendkívüli tanári czímet nyert. Meghalt 1906. máj. 5. Budapesten.
Számos szakczikket írt a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyébe, a Közlekedésbe, az Építő Iparba, a Gazdasági Mérnökbe, a Műszaki Hetilapba és a Vasúti és Hajózási Hetilapba; a Gyakorlati kereskedelmi tudományok cz. folyóiratban a vállalkozás, építés és forgalom rovatait vezette; a Geschichte der Eisenbahnen der österr.-ungar. Monarchie cz. a király uralkodásának ötvenéves jubileumára készült díszműben a magyar vasutak felépítményére, gépészeti berendezéseire és pályaudvaraira vonatkozó részét ő dolgozta ki.
Munkája: Tanulmányi jelentés a külföldi folyami kikötők műszaki rendezéséről. Nagym. br. Dániel Ernő kereskedelemügyi kir. miniszter úr megbizásából. Tíz rajzlappal. Bpest, 1897. (Gonda Bélával és Izsáky Ernővel együtt.)
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 589. l., II. Pótkötet 1904. 609. l. és gyászjelentés.