róm. kath. lelkész, szül. 1865. decz. 17. Nagy-Kanizsán; középiskolai tanulmányait az ottani polgári fiúiskolában kezdette meg, hol az öt osztályt elvégezvén, átment a piaristák főgymnasiumának V. osztályába. 1884. szept. a veszprémi egyházmegye papnevelőjébe vétetett fel. Midőn IV. éves theologiai hallgató volt az ottani Pázmánykör irodalmi iskola elnökének választották, hol Müller Ernő, linczi püspök Kath. erkölcstanának III. kötetét rendezte sajtó alá magyar fordításban és a veszprémi egyházmegyében használtatni szokott «Rendkívüli ájtatosságok» kézikönyvet újabb átdolgozott bővített kiadásban. 1888. júl. 2. misés pappá fölszenteltetett és Somlyó-Vásárhelyre küldték segédlelkésznek. 1892. febr. 20. áthelyeztetett Török-Koppányba (Somogym.). 1893 után neve nem fordul elő a papi Névtárakban.
Sok czikket írt a hirlapokba az iskoláról, nevelésről, mezőgazdaságról, alkalmi czikkeket az egyházi év nevezetesebb ünnepeire, továbbá beszélyeket és kisebb tárczákat különösen a Zalai Közlönybe.
Munkái:
Beszélyek. Nagykanizsa, 1892.
A róm. kath. egyház szertartásai rövid kérdések és feleletekben a népiskolák használatára. Pozsony, 1893.
Lelki sebek. Elbeszélések. Esztergom, 1893.
Megalapította a Rendőrségi Közlöny cz. heti szaklapot 1894. jan. 1., mely negyedévi fennállás után megszünt.
Schematismus Cleri Weszprimiensis 1893. 198. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és Bátorfi Lajos szives közlése.