bölcseleti doktor, állami felső leányiskolai tanár, szül. 1845. okt. 1. Vágújhelyen (Nyitram.); tanult szülőhelyén, a prágai és pozsonyi gymnasiumban és a pesti egyetemen, hol 1870-ben bölcseleti doktorrá avatták. Ettől fogva 1890-ig a Pester Lloydnál és a Neues Pester Journalnál működött; 1877-től 1899-ig egyszersmind főgymnasiumi tanár volt Budapesten. 1890-ben Párisba távozott és a Hirsch báró philantropiai intézetének igazgatója lett. 1905. óta az izraelita gyarmatosító szövetség igazgatója; ezen szövetség 1896. és 1902. kiküldte Argentinába és Romániába.
Czikkei a Magyarország és a Nagyvilágban (1880. Paál László, magyar festő tragödiája); a Budapesti Szemlében (XXIX. 1882. Lenau Miklós életéből); a Nemzetben (1887. 267., 268. sz. Deák Ferencz szobra, 302. sz. Az Arany-szobor-pályázat, 310. sz. A száz éves «Don Carlos»); a Vasárnapi Ujságban (1887. Barabás művészete és kora); a M. Szalonban (1888. A nők mint drámaírók).
Munkái:
Német nyelv és irodalmi kézikönyv a felsőbb leányiskolák számára. Bpest (1878-79). Két kötet. (Ism. Néptanítók Lapja 1878. 182. l. 3. jav. kiadás. U. ott, 1890-91.)
Lenau Miklós élete és művei. U. ott, 1882. (Ism. Ellenőr 293. sz., Egyet. Philol. Közlöny 1883. 589. Bud. Szemle XXXI., Koszorú VIII.)
Kiszlingstein Könyvészete.
The Jewisch Encyclopedia. New-York, 1905. XI. 468. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és Peizuer Ignácz szives közlése.