Somssich Pongrácz (sárdi górf),
státustanácsos, a m. tud. Akadémia igazgatósági tagja, S. Miklós író testvéröcscse, szül. 1788-ban Sárdon (Somogym.); iskoláit Kanizsán és Pécsett járta, az egyetemet Pesten bevégezte. 1811-ben már szolgabiró volt Somogyban, az akkori pénzviszonyok tárgyalásakor erélyes fellépése által magára vonta a közfigyelmet. 1824. máj. 4. alispánná választották és az 1825. pozsonyi diétára követül küldték, hol megyéjét ellenzéki szellemben képviselte. Az országgyűlés eloszlása után részt vett a rendszeres munkálatok kidolgozásában. A nádor által, kinek kedvencze volt, 1830-ban alnádorrá, 1833. kir. személynökké s ezzel a kir. tábla s az országgyűlés alsó táblájának szinte elnökévé neveztetett ki. Ugyanez évben lett Pest-Pilis és Solt egyesült vármegyék főispáni helytartója, 1836-ban Baranya vármegye főispánja. 1841-ben, midőn Szerencsy Istvánt őt a személynöki széken felváltá, cs. kir. államtanácsossá neveztetett ki és a Szent István-rend közép-keresztjét kapta. 1845. máj. 3. a grófi rangot nyerte. A m. tudom. Akadémiának 1830. nov. 17-től igazgató tagja volt. Meghalt 1849. aug. 26.
Munkája: Beszéd, melyet ... király személyes jelenlétének törvényszéki helytartója 1832-33. országgyűlése folytában, sz. János hava 11. az egybegyűlt Tek. karokat és rendeket ... ezen dicső hivatalába léptével megköszöntötte. Pest, 1833. (Hazai és Külf. tudósítások 1833. 51. sz. Toldalékja.)
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1833. I. 48. sz.
Akadémiai Almanach 1863. 263. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 302., 304. l.
Figyelő XX. 166. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 82. l.
Nemzetségi Zsebkönyv I. Főrangú családok I. 216. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1906. 305., 312., 314. l.