val. b. titkor tanácsos, a főrendiház tagja, előbbinek és Kajdácsy Jozefa fia, szül. 1811. jan. 13. Sárdon (Somogym.); a pécsi és a kaposvári középiskolában tanult; a bölcseletet a pesti egyetemen, a jogot a győri kir. akadémián, a jogi gyakorlatot pedig nagybátyja mellett, ki akkor már kir. személynök volt, végezte, kinek nagy befolyása volt politikai egyéniségek képzésére. A classikusokat, úgy a régieket, mint az újabbakat szeretettel olvasta; hasonló kedvvel űzte tanulmányai mellett a politikai és történelmi tudományok kultuszát egész életében gyarapitva ismereteit. Atyjától vette át rendíthetetlen magyarságát és erős alkotmányos érzelmeit, Pongrácz bátyjától nagyobb símaságát, óvatosságát és conservativ hajlamait. 1831. jún. 22. censurázott kitünő sikerrel. A közszolgálatot Somogy vármegyénél kezdte, hol előkelő nemes ifjak szokása szerint jegyző volt és szónoklataival annyira kitüntette magát, hogy már 1843-ban vármegyéje országgyűlési követévé választották. A conservativ mérsékelt szabadelvű párthoz csatlakozott, ennek egyik vezérszónoka lett és ezért az országgyűlés után a magyar kir. helytartótanácshoz tanácsossá neveztetett ki. 1847-ben ismét követté választották nem ugyan szülő vármegyéjében, az ellenzéki Somogyban, hanem a conservativ Baranya részéről. Ez országgyűlésen ő volt a nézete szerint túlságokba csapó ellenzékkel szemben a mérsékeltebb párt egyik vezére s érvekben erős fő szónoka. Válaszfelirati javaslata heves vitákra adott alkalmat; Kossuthtal kellett küzdenie, kivel előbb baráti viszonyban volt és kinek lapjába czikkeket is írt. A márcziusi napokban szerepe megszünt, ő a lojális téren maradt és a magánéletbe vonult. A szabadságharczban részt nem vett; de az osztrákok által magát elcsábíttatni s felhasználtatni nem engedte. «Magyarországnak és királyának törvényes joga» cz. munkája azonban az ekkorig népszerűtlent a hazafiság nimbuszával vette körül. E műben és hirlapi czikkeiben is, nem gondolva vele, hogy abban a korban fejével játszott, a bécsieknek és a külföldnek meleg hangon és kristálytiszta világossággal terjesztette elő az ország jogait és a hatalom tévedéseit. De nemcsak mint fényes tollú publiczista író, hanem egyéb hazafias, nemzeti vállalatok terén is sokat tett oly irányban, mint conservativ társa Ürményi József, kinél e nehéz időkben senki sem volt erősebb és buzgóbb védője a nemzetiségnek, nyelvnek, irodalomnak s társadalmi reformoknak. Ilyen érdemei többek közt S.-nak: a kaposvári gymnasium újjáalakítása, melynek épületére nagy gyűjtést rendezett; a Berzsenyi-szobornak Niklán kezdeményezése s létrehozása; munkás részt vett az első magyar biztosító-társaság alapításában, melynek később igazgatósági elnöke is lett; tevékeny tagja és szakosztályi elnöke volt az országos gazdasági egyesületnek, elnöke a somogyvármegyei gazdasági egyesületnek s a Dráva-szabályozási bizottságnak, részvényese s igazgatósági tagja több pénzintézetnek s gyárvállalatnak. A birodalmi tanácsba őt is meghívták, de ő a meghívást nem fogadta el. Midőn azonban az idők jobbra fordultak, ő is azonnal sorba állott és hallatni kezdte vármegyéjében jogvédő ékesszólását. Az 1861. országgyűlésre a kaposvári kerület egyhangúlag kiáltotta ki képviselőnek. Megválasztatása alkalmával tartott beszéde nagy hatást tett s megerősítette népszerűségét. Mint 1861., úgy az 1865. országgyűlésen, melyre újra megválasztatott, híven csatlakozott Deák Ferencz politikájához és pártjának egyik legkitünőbb s tiszteltebb tagja lett. A Ház a Deák-párt elnökségével és Andrássy Gyula gróf miniszterelnökké való kineveztetése után ennek helyébe az első alelnökséggel tüntette ki. Szilárd alkotmányos érzületének erős kifejezést adott többek közt abban is, hogy az Ausztria által Rómával kötött konkordátumot Magyarországra nézve érvénytelennek jelentette ki, miután azt meg nem koronázott király írta alá. 1869. ismét a kaposvári kerületben lépett fel, de akkor az erős pártküzdelemben, Kossuth nevével szemben, megbukott és a rigyiczai kerület (Bácsm.) választotta meg. 1872-től viselte a képviselőházi elnökséget és azon évben valóságos b. titkos tanácsossá kineveztetett. Első előkészítői közé tartozott a Deák-párt és a balközép egyesülésének; de midőn a fuziótól várt reményeit meghiúsulni látta, elhagyta a fuzionált pártot s vele szemben határozott ellenzéki állást foglalt el. Képviselő maradt s a mérsékelt ellenzékhez tartozott egész 1887-ig, mire e szerepét az újjászervezett főrendiházban folytatta, melynek tagjául kineveztetett. Erősen birálta különösen a kormányok pénzügyi politikáját, mint a mely az országot mind mélyebben eladósítja. Meghalt 1888. márcz. 5. Budapesten.
Czikke a Regélőben (1837. 49. sz. Somogyi lóverseny); a Figyelmezőben 1850. elején két czikke jelent meg, melyek miatt a lap betiltatott; Pohárköszöntése a Niklán tartott Berzsenyi-ünnep közlakomáján (Győri Közlöny 1860. 51. sz.); a Toldy István, Magyar politikai szónoklat kézikönyvében (Pest, 1866., II. A felirati javaslatról 1861., 1866.); czikkei a Kertész Gazdában (1866. Szőlőseink rendezése); a Borászati Füzetekben (1869. Nyilt levél dr. Entz Ferenczhez); a Gazdasági Lapokban (1860. A baranyai szőlőhegyek); a Falusi Gazdában (1868. II. 2. sz. Beszéde dohánytermelésünk érdekében); az Egyetértésben (1886. 108. sz. Somssich Pál «Nyilt levele»); az Egyetemes Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
Végszavai a somogyi követeknek az 1843/4. országgyűlés felett. Hely n. 1845.
Magyarországnak és királyának törvényes joga. Bécs, 1850. (Németül: Das legitime Recht Ungarns und seines Königs. U. ott, 1850. Két kiadás.)
Értekezés az angol forradalomnak története felett. Irta Guizot. Elő- és végszóval ellátva fordította. Pest, 1851.
Reden von Melchior Lónyay und Paul Somssich in der Unterhaussitzung vom 18. Mai 1861. U. ott.
Válasz Kossuth Lajos Nyilt levelére. U. o., 1868. (Mellékl. a «Magyarország» 85. számához.)
Az 1869-72. országgyűlés képviselőházának működése. Feltüntetve Somssich Pál képviselőházi elnök három végjelentésében megtoldva az elnöki zárbeszéddel. U. ott, 1872.
Nyilt levél Kónyi Manóhoz. A tiszta jövedelem a csángó-alap javára van felajánlva. U. ott, 1886.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Szerkesztette a Borászati Füzeteket 1869 és 70-ben Entz Fernczczel együtt Budapesten.
Arczképe: kőnyomat, nyomt. Gerhart Bécsben 1869-ben (a Vereby, Honpolgárok könyvében Bpest, 1869. IV. füzet.)
Hirnök 1844. 18. sz.
Neue Croquis aus Ungarn. Leipzig. 1844. II. 182.
Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851. 165. l.
Danielik, Magyar irók II. 284. l.
Vasárnapi Ujság 1861. 13. sz. arczk., 1869. 19. sz. arczk., 1888. 11. sz. két arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 302., 304. l.
Hon 1864. 227. sz.
Farkas Albert, Országgyűlési Emlékkönyv 1866. 1867. Pest, 1867. (Beszéde.)
Győri Közlöny 1869. 3. sz.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve. Pest, 1869. IV. füzet. arczk.
Hazánk és a Külföld 1872. 17. sz. arczk.
Képes Világ 1873. 5. l. arczk.
Figyelő II. 1877. 24., 28., 31. l.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXXV. 300. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Halász Sándor, Országgyűlési Almanach. Főrendiház. Bpest, 1887. 142. l.
1888: (Nekr.) Fővárosi Lapok 66., 88. sz., P. Napló 65., 67., Nemzet 65., 67. sz.
Budapesti Hirlap 66., P. Hirlap 66. sz.
A kaposvári főgymnasium Értesítője 1888.
Pallas Nagy Lexikona XV. 81. l. (Tóth Lőrincz.)
Budapesti Hirlap 1906. 354. sz. (S. életéből, 50 baráti levél alapján.)
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és gyászjelentés.