Somosi János (előbbi családneve: Ködöböcz),
ref. theologiai tanár, a m. tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1783. máj. 24. Bodzás-Ujlakon (Zemplénm.), hol atyja S. István ref. lelkész volt. 1791. szept. a sárospataki ref. gymnasiumba vitték, 1798. júl. az akadémiai pályára lépett (1803. augusztustól 1804. júl. 10-ig Lőcsén az evang. gymnasiumban tanult a német szóért); hallgatott metaphysikát és alkalmazott mennyiségtant; kezdte a franczia nyelv ismeretét. Visszatérvén a Szepességről, még két évet töltött az akadémiai pályán és bevégezte a hittant. 1806. első felében a költészeti osztálynak hely. oktatója lett, a második félévben már a grammatikában rendes tanító volt és fölment tanítványaival szinte a bölcseleti előtanokig. 1808-ban alkönyvtárnoknak neveztetett ki, 1809. a humaniorák professora lett. 1813-ban a külföldi egyetemekre ment és különösen Göttingába vette útját, hova 1814. márcz. 30. érkezett meg és ápr. 14. az egyetemi tanulók közé fölavatták. 1815-ben a waterlooi csata megtörténte idején tért vissza hazájába; Frankfurt és Ulm felé vette útját Bécsnek és itt kapta Vay József sárospataki főgondnok meghívó levelét egy humaniora iskolai osztály tanári székének elfoglalására; három évig vitte hivatalát, midőn 1818. aug. 8. az egyházkerületi gyűlésen theologiai tanárrá választották; szept. 7. kezdte meg tanítását, székfoglalója: «De cognitionis linguarum sacrarum in explicatione scripturarum sacrarum utilitate et necessitate». Nem készült tüzetesen a theologiára, mert tanulmányai a történelem és classikai irodalom voltak ifjúsága óta, s inkább csak nyelvészeti jártassága dönté el a theologiai tanárságát. De 1819-ben az egyháztörténet és új-szövetség magyarázatára új tanszék emeltetett. S. kedvelt szaktárgyai a görög nyelv oda tétetett által s az ő philologiai leczkéi a zsidó nyelvre szoríttattak. 1820. okt. 9. a tornallyai egyházkerületi gyűlésén pappá avattatott; 1823. október 5. a könyvtár gondjai is reá bizattak; hasonlóképpen felügyelése alá adatott a nyomda. 1834. nov. 8. a m. tudom. Akadémia levelező tagjának, az alsó-zempléni egyházkerület esperessé választotta. 1848-ban részt vett a pesti prot. értekezletben. Esperesi hivataláról 1854. lemondott, de az akkor rendesen ezzel járó főiskolai algondnokságot 1855. aug. 21. történt haláláig megtartotta. Zemplén- és Tornamegye táblabirája is volt.
Czikke a Tudom. Gyűjteményben (1834. VIII. Néhai Kövy Sándor felett tartott beszédnek biographiai része). Kazinczy és S. közti levelezést közli a Sárospataki Füzetek (I. 1857. S.-tól két levél 1818. decz. 1. és 1826. jan.; Kazinczytól tíz levél) és a Váczy János Kazinczy Ferencz Levelezése XVI. kötetében (1818. decz. 1-ről).
Munkái:
A dogmatika theologiának első vonásai. Kezdő tanítványainak számára. Sárospatak, 1827. (2. kiadás. U. ott, 1835. Ujabb kiadása ezen czímmel: A hittan első vonásai. U. ott, 1843.)
'Sidó grammatika. Hálai professor Gesenius Wilhelm után tanítványai számára. Buda, 1832. (Ezen külön czímlappal is: A 'sidó nyelv kezdetei. 1. rész 'sidó grammatica, 2. rész. 'Sidó olvasókönyv jegyzésekkel és szótárral ... U. ott, 1833.)
Keresztény hittudomány. Az egyházi tanítói hivatalra készülő tanítványainak számokra. Sárospatak, 1836-38. Két kötet.
A hittan vázlata. U. ott, 1854. (Előbbi munkának vázlata.) Két kötet.
Ő adta ki a szent Bibliát Sárospatakon 1835-ben; részt vett a Görög-magyar szótár készítésében.
Kéziratban maradt utána egy héber-magyar szótár az R betűig összehasonlításokkal. Tartott halotti beszédet Köves Sámuel fölött.
Arczképe, festmény, a sárospataki könyvtárban van 71 éves korában. (Az 1871. Protestáns Naptárban lévő arczkép nem az övé, hanem Futó Sámuel ref. esperesé.)
Nevét Somossynak is írták.
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 203. l.
M. Akadémiai Értesitő 1855. 543. l. (Toldy F.)
Budapesti Hirlap 1855. 806. sz.
Danielik, M. Irók II. 415. l.
Prot. Képes Naptár 1857. 55. l.
M. Akadémiai Almanach 1863. 279. l., 1906. 510. l.
Sárospataki Füzetek 1864. 31. l. (Erdélyi János.)
Szinyei Gerzson, A sárospataki ref. főiskolai könyvtár története 56., 67. l.
Toldy Ferencz Összes munkái V.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése IX., XVI., XVII.
Magyarország Vármegyéi: Zemplén vármegye 265. l.