zongoraművész, szül. 1857-ben Szigetváron; szülei kezdetben a kereskedelmi pályára szánták, de zenei tehetsége oly korán nyilatkozott, hogy a bécsi zeneintézetbe adták, hol a zongoraművészeti s a zeneszerzési osztályban eredményesen tűnt ki. Onnét Szombathelyre került, hol több évig zeneoktatással foglalkozott. 1883-ban a Harmonia zenebiráló bizottsága 158 benyújtott zeneszerzemény közül tőle hármat fogadott el kiadásra, s ez a siker felbátorította, hogy állandóan a fővárosban telepedjék meg, hol csakhamar egyike lett a legkeresettebb zenetanároknak. Az országos m. kir. zeneakadémia tanári oklevéllel tüntette ki. 1894-ben miniszteri engedélylyel magán zenekonzervatoriumot szervezett és abban összpontosítja működését. Időközben Spitzer családi nevét Somogyira változtatta.
Írt számos zongoradarabot, étudeöket és dalokat komor irányban; zenészeti czikkeket a szaklapokba, így a Zenelapba (1894. Néhány szó a zongoratanitásról), a Tanulók Lapjába (1896. Beethoven) sat.
Munkája: Album. Budapest, 1897. (Zenekötet.)
Pallas Nagy Lexikona XV. 78. lap. (Idősb. Ábrányi Kornél.)