theologiai doktor, a m. tudom. Akadémia lev. tagja, esztergomi kanonok, szül. 1811. ápr. 1. Tisza-Földváron (Hevesm.), hol atyja S. Cs. Sándor, protestáns nemes család ivadéka, ügyvéd és uradalmi tiszt volt, történelmi tanulmányokkal foglalkozott; anyja Kelemen Borbála, az első magyar színigazgatónak, Kelemen Lászlónak unokahuga. S. 9 éves korában atyjával együtt a kath. hitre tért át; a pesti piarista gymnasiumban tanulmányait végezve, 1827. Esztergom főegyházmegyei pappá lett és a bölcseletet Nagyszombatban, a theologiát Pesten hallgatta. Kiváló része volt a növendékpapság magyar gyakorló-iskolája megalapításában 1830-ban. Mint szerpap Komáromban volt egy évig. Pappá szenteltetvén, 1834. ápr. 11. káplán lett Udvardon, majd a Gosztonyi septemvir gyermekeinek nevelője Gyöngyösön. 1838. Sárospatakra helyeztetett segédlelkésznek. 1840-ben Pesten segédkezett Szaniszló Ferencznek a Religio és Nevelés szerkesztésében. 1841-ben az esztergomi presbyteriumban tanárrá és tanulmányi felügyelővé neveztetett ki. 1843-48-ig a Religio és Nevelést szerkesztette. 1847. okt. 3. az egyetem hittudományi kara által theologiai doktori oklevéllel tiszteltetett meg. Ugyanez évben megszerezte a váczi nyomdát és 1849. január 2. megindította a Kath. Iskolai lap cz. folyóiratot. Ebben több hazafias és szabadelvű czikk jelent meg, azért midőn az osztrák hadsereg előnyomult, a fővárost ő is elhagyta és Mercyfalván gazdálkodó testvérénél tartózkodott. 1850-ben herczegprimási levél- és könyvtárnok lett Esztergomban. 1851-től a «Jó- és olcsó Könyvkiadó Társulat» (Szent István-Társulat) aligazgatója, majd igazgatója volt, mely tisztéről 1860. máj. 2. leköszönt. Ekkor Olaszországba utazott és Rómában huzamosabb ideig tartózkodott és a nagyobb városok könyvtárait és múzeumait mind meglátogatta. 1858. decz. 15. a m. tudom. Akadémia levelező tagjává választatott. 1861. febr. 14. pozsonyi kanonok lett. De ez alatt a Szent István-Társulat ügyei oly súlyos átalakulásokat vettek, hogy a közbizalom újra őt óhajtotta az ügyek vezetésére megnyerni; azért 1863. a társulat alelnökének választatott meg; mely hivatalát 1868-ig viselte. 1865. május 25. esztergomi kanonokká neveztetett ki. 1867-ben Simor János herczegprimás által oldalkanonokká hivatván meg, alkalmat talált széleskörű egyházi tudományosságát a közügyek terén is érvényesíteni. 1889. aug. szembaja miatt az oldalkanonokságról lemondott. Később sz. Györgymezőről nevezett prépost, 1868. febr. 21. zebegényi cz. apát, 1881. a Lipót-rend lovagja, 1881. nov. 6. főszékesegyházi főesperes lett. Midőn a pápai csalatkozhatatlansági hitczikkely zsinati tárgyalása folyt, S. hatalmas érveléssel szólalt fel a terv ellen. Sokan az ó-katoliczizmus megalapítóját látták már benne, de a dogma kihirdetése után álláspontját feladta. Mikor a nagy árvíz az Alföld fővárosát romokba döntötte, 1880. ápr. 27. a megujuló Szegednek ajándékozta mintegy 40,000 kötetből álló nagyértékű könyvtárát. Közczélokra tett jelentékeny alapítványaival is kitűnt; így a fővárosi Klotild-szeretetház javára 6000 frt és nevelési czélokra 40,000 frt alapítványt tett, mely négy egyenlő részben a pesti piarista, az esztergomi és nagyszombati gymnasiumba, úgy az esztergomi tanítóképzőbe járó szegény tanulók ösztöndíjazására fordíttatik. Ezenkívül az összes jótékonysági intézetek részére is gazdag hagyományokat rendelt. Meghalt 1888. márcz. 20. Esztergomban.
Czikkei a Religio és Nevelésben 1841. I. Positiv törvények s irántok mutatott engedetlenség, A szülék iránti engedetlenség következései, Az evangelistákat példázó jelképekről, A bőjtről, A hitről, II. Felelet gr. Zay Károly «általános nézeteit» illető kérdésre, Az egyházi személyek nemességéről Magyarországban, Gondolatok a népnevelésről, 1842. I. «Sapere aude», II. A bibliai rationalismus non plus ultrája, Az ó-lutheranusok Poroszországban, 1843. I. Az egyházújítás philosophiája kath. szempontból, Sz. István és a magyar ősegyház, 1848. II. Előleges értesítés egy kath. iskolai lap megjelenése felől); a Fasciculus Ecclesiasticusban (II., III. 1842. De necessitate reformationis, et influxu, quem illa in culturam generis humani habuit); a Családi Lapokban (1852. A műveltség és ennek eszközeiről korunkban, Krisztina svéd királyné, 1853. A képzelőtehetség fejlesztéséről, 1855. A természet embere); a Religioban (1854. I. Nyilatkozat Goffine Lénárt kath. oktatót és épületes könyvének magyar fordítását illetőleg); a Pesti Naplóban (1857. 232., 235. «Szent Erzsébet legenda» műkönyvről); az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
A törvények iránti engedelmességről. Különös tekintettel korunkra. Buda, 1841. (A Horváth-díjjal jutalmazott pályamű.)
Piros tojások. Iskolai ajándékul jó gyermekeknek. Németül írta Schmid Kristóf, ford. ... Kiadja a Jó és olcsó Könyvkiadó-Társulat. Pest, 1853. Képpel. (Két kiadás.)
A bölcsészet lényege s feladatáról. Akadémiai székfoglaló beszédül felolvasta 1859. ápr. 18. (Kiadja a Sz. István-Társulat.) U. ott, 1859. Ugyanaz. (Különny. a Családi Lapok új folyamának II. kötetéből.) Bpest, 1859.
Renan műve s a német itészet. (Francziából.) Abbé Meignantól. Pest, 1864. Kiadja a Sz. István-Társulat.
A magyar korona országaihoz tartozó római kath. papság és szerzetesrendek Egyetemes Névtára. Szerkeszti S. Somogyi Károly. Bpest, 1878.
Ő felségeik egybekelése alkalmából a páratlan fényű Erzsébet-Albumot adta ki.
Szerkesztette a Religio és Nevelést 1843. júliustól 1848. június végéig és társlapját az Egyházi Literaturai Lapot 1843. július 2-től 1848. jún. 25-ig; a Kath. Iskolai Lapot 1856-59-ben; a Religiót 1859. januártól decz. 7.-ig; a Családi Lapokat 1849 elején és 1856-tól 1859 végéig.
Jelenkor. Encyclopaedia 184. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 416. l.
Ellenőr 1880. 199. sz.
Religio 1880. 36., 1888. 24. sz.
Hon 1880. 106. sz.
Szegedi Hiradó 1880. 98. sz.
Vasárnapi Ujság 1880. 24. sz. arczk.
1888: Budapesti Hirlap 82., P. Napló 82., P. Hirlap 82., Egyetértés 82. sz.
M. Sion 494. l.
M. Akadémiai Almanach 1889. 354. l., 1906. 620. l.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
István bácsi Naptára 1890. 60. l. arczk.
Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 482. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 77. l. (Reizner.)