1848-49. országgy. képviselő, szül. 1811. vagy 1812-ben Csallóközben; a 30-as évek végén mint pozsonymegyei aljegyző politikai szereplésével feltünt és különösen figyelmet keltett szónoklataival. Midőn aljegyzői hivataláról leköszönt, mint politikai szónok több megyébe járt el gyűlésekre; felszólalásaival mindenütt a szabadelvűség ügyét törekedett előmozdítani. Ő volt a szatmári 12 pont szerzője, melyek 1848-ban országos elfogadásra találtak. Akkor Szegeden lakott, hol le is telepedett. Az 1848. pesti országgyűlésre képviselővé választották meg a Szeged melletti Tápéban; Deák Ferencznek jó barátja és mindennapos látogatója volt. A szabadságharcz után emigrált és egyideig Jersey szigetén, majd hosszabb ideig Párisban és Londonban tartózkodott; végre Málta szigetén telepedett le és itten 13 évet töltött. Németül, francziául és olaszul beszélt és írt. 1855-68. között jó barátai módot nyújtottak neki a hazajövetelre; ezután nagyobb részt Pesten lakott, de igen sokszor és huzamosabb időre látogatott el vidéki barátaihoz is, különösen Szegedre, a hová fiatal korának emlékei fűzték, és Aradra a Fábián-házhoz. Sokáig tartózkodott Szatmárt és Erdélyben Karacsay grófnőnél. Végre 1881-től utolsó éveit Kis-Zomborban (Torontálm.) barátja Rónay Mihály alispán és képviselő fiánál töltötte. Könyvei ládákba csomagolva különböző vidékeken lakó barátjainak házánál állottak; sok könyvet nem tartalmazott az egész könyvtár, inkább különlegességeket és irományokat. Ezt a könyvtárt még életében összehordotta és a szegedi Somogyi könyvtárnak ajándékozta. Meghalt 1885. nov. első napjaiban Kis-Zomborban; ott is temettetett el a családi sírboltban.
Levele: Szeged 1842. jún. 16. (Regélő Pesti Divatlap 1842. 52. sz.); czikke a Társalkodóban (1842. 33., 51. sz. Szeged).
Munkái:
Szók. Szeged, 1844. (Hamisítvány.)
A nyelv huszonnégy hangjáról, mint a szótár és nyelvtan megannyi eleméről. Arad, 1871.
Hogy lett a föld olyanná, a minő mostan? A nép számára írta... U. ott, 1873.
Régi magyar énekek. U. ott, 1873. Két füzet. (Az előszóban S. elmondja, hogy: "Bécsben harmadéve, több más latin könyvvel együtt, szereztem Ciceronak De officiis Lib. 3. etc. 1582. évi kiadását. E könyv nyomtatott levelei közé, a régen gyakori, a naptárakra nézve még ma is divatozó szokás szerint, jegyzetekre való levelek kötvék, a papír minősége szerint itélve, XVI-ik századbeliek. Ezek egy részére van írva a jelen füzet tartalma székely betűkkel, a melyek a Bel mult századi munkájában közlöttekhez hasonlók, csakhogy sok helyt összefolynak. Majd, néhány be nem írt levél után, a többi levélre latinjegyzetek írvák Cicero említett művéhez, a 16. század végén és 17-ikben használt betükkel." E «Régi magyar ének»-ről a hirlapok nem igen vettek tudomást. Ezen munkában is mind meg vannak a «Szók» cz. 1844-ben kiadott munkájában, mely hamisítványnak bizonyult, közlöttek. Tehát ezen munka is hamisítvány, melyet utóbbi tulajdonosa szerint Karacsay-kodex-nek szokás nevezni. Fábián Gábor Toldynak írt ez ügyben, mire Toldy a következő szavakkal válaszolt Fábiánnak: «Az Ossian szerzője legalább élvezeteset nyujtott, de Somogyi műveiről hallgatni kegyesség.» Megemlítendő még, hogy Fadrusz a zilahi Tuhutum-emlékre hat éneket vésett be a Karacsay-kodexből. Ism. Reform. 1873. 276. és válasz 287. sz.)
Anthologia Fábián Gábor költői műfordításaiból és Argonautikonából. Szerkesztette és közhasználatra kiadta... Bpest, 1874.
Magyar Hirlap 1851. 568. sz. (Haditörvényszéki itélet.)
Figyelő II. 1877. 80. l., IV. 1878. 34. sat. l. (Fábián Gáborral való levelezésének kivonata.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pesti Hirlap 1885. 309., 314., 317. (Nekr.)
Budapesti Hirlap 1885. 315. (Nekr.), 1902. 263. sz. (Karacsay-kodex.)
Vasárnapi Ujság 1885. 46. sz.