székesfővárosi igazgató-tanító; már a 70-es években bátor szószólója volt a tanítók szabad és független társulásának, sürgette a szabad tanítói szövetség megalakítását. A «Magyarországi Tanítók Orsz. Bizottsága» akkor még mint «Végrehajtó Bizottság»1879-ben titkárává választotta; később alelnöke lett a bizottságnak, 1901. pedig elnöke; s ezzel elnyerte a tanítóság körében a legelső vezető szerepet. Nagy tevékenységet fejtett ki az utolsó évtizedben tartott egyetemes tanítói gyűlések szervezésében, az 1904. gyűlés elnöke is volt. A fővárosi népoktatásügy szolgálatában 35 évet töltött. Kiváló érdemei és képességei elismeréséül a főváros a «Mayer-árvaház» igazgatását bízta reá és ebben a minőségében tevékeny részt vett az árva- és szeretetházi tanítási szövetségének megalakításában; a megalakult egyesület elnökéül választotta; hosszabb ideig elnöke volt a «Budai Tanító Egyesület»-nek is. A tanítói nyugdíjtörvény létrejötte után a kormány kinevezte az «Országos tanítói nyugdíjbizottság» tagjává, a hol ő az elemi iskolai tanítóságot képviselte. Meghalt 1905. okt. 7. Budapesten 56. évében. A «Magyar Tanítók Országos Bizottsága» által emelt síremléket S. dombormívű arczképével, a farkasréti temetőben 1907. aug. 26. leplezték le, mely alkalommal az avató beszédet Kozma László tartotta.
Czikkei a paedagogiai szaklapokban vannak; fontosabbak a Néptanítók Lapjában (1873. Az iskolaszék tagjainak látogatása, 1881. Kritikája az orsz. tanítói gyűlés szervezetéről, 1889. Tanítók küldöttsége a közoktatási miniszter előtt, 1890. A III. egyetemes tanítógyűlés végrehajtó-bizottságából, 1892. A nyugdíj és a tanítóság); a M. Paedagogiai Szemlében (1881. A népiskola és a néptanító önállósága, Lakits Vendel).
Munkája: A magyarországi néptanítók 1890. aug. 20-23. napjain Budapesten tartott negyedik egyetemes gyűlésének naplója. Kiadta a rendező-bizottság. Bpest, 1891.
Szerkesztette a tanítók országos szövetségének organumát: a Népnevelők Lapját 1886-87. és 1890-91-ben és mellékletét: A IV. egyetemes tanítógyűlés Értesítőjét 1890-ben Budapesten.
Pesti Hirlap 1905. 278., 1907. 203. szám.
Budapesti Hirlap 1905. 278. sz.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és gyászjelentés.