kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1815. márcz. 10. Héregben (Komáromm.); 1832-ben lépett a rendbe Privigyén. 1834-35-ben Nagy-Károlyban működött mint helyettes tanár; a bölcseleti tanfolyamot Váczon, a theologiát Nyitrán és Szent-Györgyön végezte. 1840-44. Kalocsán, 1845. Veszprémben, 1848-ig Kecskeméten tanárkodott. N.-Kanizsáról eltávozott és részt vett a szabadságharczban, mint közhonvéd lépett be és fölvitte a főhadnagyságig. A rendbe visszatérve, minden foglalkozás nélkül Rózsahegyen, Léván, Privigyén, Szt.-Györgyön, ismét Privigyén tartózkodott. 1855-58-ig a felsőbbség engedelmével Trencsénben és Beszterczebányán mint egyházi szónok szerepelt. 1858-78-ig ujra tanított Debreczenben, Magyaróvárt, Máramaros-Szigeten, Kolozsvárt, Léván, Selmeczbányán és ismét Debreczenben. Nagy ismeretekkel bírt a német irodalomban. 1878-ban Podolinban nyugalomba vonult, hol 1881. jan. 28. meghalt.
Czikkei a Győri Közlönyben (1861. Becskerek város és vidékének ismertetése, 1862. A szlatinai sóakna, A Tiszán épített első híd kinyitása).
Szöllősy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. II. 32. l.
Kőrösy László, Esztergom. Esztergom, 1887. 301. l.
Kalmár Endre, Az Urban elhunyt rendtagok emlékezete. Bpest, 1881.