Sólyom Fekete Ferencz (nagyváradi),
jogi doktor, nyug. kir. törvényszéki elnök, Fekete Lőrincz (kinek atyja uradalmi tiszt volt és Sályról Nagyváradra költözött; Sólyom családi nevét, megkülönböztetésül, neje neve után, Feketére változtatta), fia, született 1839. okt. 1. Almaszegen (Biharm.) tanulását 1852-ben a nagyváradi főgymnasiumban kezdette; mivel szülei az 1848-49. szabadságharcz alatt tönkre jutottak, a III. osztály bevégzése után magán leczkeadással tartotta fenn magát. 1860. aug. 4. bevégezvén főgymnasiumi pályáját, Pestre jött az egyetem jogi karára és 1864 nyarán végezte jogi tanulmányait. A történelmi államvizsgálatot 1862. júl. 28., a birósági osztályit pedig 1864. jún. 20, tette le. Az előírt ügyvédi gyakorlatot megszerzendő, 1865-ben a pilisi járás gyámszolgabiróságánál foglalkozott; majd Nagyváradon ügyvédi irodákban dolgozott. Közügyvédi oklevelet 1867. jan. 22., a váltóügyvédit pedig azon hó 29. nyerte; közben jan. 27. jogi doktorrá is avattatott. Mint gyakorló ügyvéd Nagyváradon telepedett le. Azonban az ügyvédi pályához kevés hajlama volt; azért többet foglalkozott azalatt is más hivatásokkal. Igy 1867. máj. Biharmegye főispánja tiszteleti megyei aljegyzőnek nevezte ki; majd 1869. ápr. 7. megyei tiszti ügyészszé választatott meg, mely állásban maradt 1871 végeig; ekkor decz. 25. kir. ügyészszé Kőrösbányára, 1875. szept. 20. pedig a dévai kir. törvényszék elnökének nevezték ki. 1879. nov. 16. az ő elnöklete alatt alakult meg a dévai történelmi és régészeti egylet, melynek örökös tiszteleti elnökévé választották; Hunyadvármegye törvényhatósági bizottságának és Déva város képviselőtestületének volt tagja, az EMKE hunyadvármegyei választmányának alelnöke, több közművelődési, társadalmi és közgazdasági intézmény vezető tagja volt. Tisza Kálmán miniszterelnök bizalmára méltatta; ez magyarázza meg, hogy S.-nak része volt a hires bihari pontokban is. Férfikora virágában elvesztette szemevilágát és így idő előtt nyugalomba vonult. Meghalt 1906. aug. 2. Déván. Gazdag oklevél-gyűjteményt hagyott hátra.
Mint egyetemi hallgató 1862-64. dolgozott Vas Gereben Népbarát cz. lapjánál; politikai tudósításokat és ujdonságokat írt névtelenül; ugyanakkor gr. Lázár Kálmánnak «Lég urai» cz. művéhez sokat fordított Brehm és mások után, Török János «Hirnök»-ébe pedig néhány jogtörténelmi tárczát írt.
Czikkei a Századokban (1880. A hunyadmegyei történelmi és rég. társulat első két gyűlése, 1887. Jelentés Hunyadvármegye közlevéltárairól, családos leveles ládáiról és elszórt okmánykincseiről: Kendeffy-család levéltára, Hadadi községi családok levelei, Buda-család levelei, Kisebb levéltárak, B. Bornemisza Tivadar levéltára, Nemes levelek), a Hunyad-megyei tört. és rég. társulat Évkönyveiben (I., II. A magyarság és az oláh incolatus Hunyadban; Dévai Nagy Sándor verses emlékirata, Hunyadvármegye hely- és helységneveinek története, III. 1886. Emlékbeszéd Kirinyi Lajos felett, IV. 1888. Adatok a volt zarándmegyei részek történetéhez, Hogyan ismertetnek bennünket és honunk multját Bukarestben? Syl-völgy benépesítése valamint annak egyéb történetei, V. 1889. Egy ősmagyar telep Hunyadmegyében, 1900. Visszaemlékezések Szilágyi Sándorra, A Hunyadiak rokonsága: Adalékok Wertner Mór Hunyadi-tanulmányához).
Munkái:
Üdvözlet Kazinczy szellemének. Nagyvárad, 1859. (A Kazinczy-ünnepélyre készült óda.)
A pandekták sommás átnézete. Möhler Ferencz után ford. Pest, 1864.
A közönséges és részszerű magyar egyházjog elemei. U. ott, 1865. (Kovács Béla és S. neve alatt. 2. kiadás. U. ott, 1873. Már csak S. neve alatt.)
Szerkesztette a «Bihar» cz. politikai hirlapot 1868. jún. 8-tól 1869. április végéig Nagyváradon.
Kéziratban maradt: A nádori és országbirói méltóság (a pesti egyetem által 1862-ben jutalmazott munka) és A magyar büntetőjog történeti fejlődése (az egyetemen 1865-ben a Schwartner-díjat nyerte).
Álneve és jegyei: Öreg Pál, S. és S. F.
Bihar 1869. 28. sz.
Petrik Könyvészete. Ország Világ 1887. 30. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XV. 68. l.
Pesti Hirlap 1906. 212. sz. 1908. 38. sz. Önéletrajzi adatok és gyászjelentések.