hirlapíró; 17 éves korában állt be elsőbben is korrektornak, majd dolgozótársnak a Magyar Föld cz. laphoz és a Függetlenség, a Pesti Hirlap, a Budapest, a Nemzeti Ujság, a Pesti Napló és a Budapesti Hirlap szerkesztőségében működött, a hova 1887. lépett be; a Pesti Napló képviseletében 1885-ben lenn volt Bulgáriában és Kelet-Rumeliában; a Budapesti Hirlapot a tirnovai nemzeti gyűlésen képviselte. Egy ideig helyettes szerkesztője volt Csukássy Józsefnek. Betegeskedni kezdett; tüdeje volt megtámadva, úgy hogy enyhe égalj alá kellett mennie, honnét megerősödve, friss kedvvel tért vissza a munkához. 1891-ben az «Otthon» alapításában tevékeny részt vett, melynek titkára volt. Az országgyűlési tudósítás volt utóbb a rovata, midőn idegesség lepte meg és ismét enyhe égalj alá vonult. Az utolsó telet Brixenben töltötte, honnét édes anyja hozta haza reménytelen állapotban. Meghalt 1892. ápr. 21. Budapesten, 29 éves korában.
Czikkei a M. Földben (1880. 247. sz. Idősb Dumas Sándor és a júliusi forradalom); a Budapestben (1884. 27., 179. sz. színműism.), a Pesti Hirlapban (1882. 82. sz. Farsang a bőjtben); a Függetlenségben (1884. 137. színműism.); a Pesti Naplóban (1886. 265. sz. A pozsonyi színház ünnepélye).
Munkája: Parlamenti zürzavar. Írta Verus. Bpest, 1890.
Budapesti Hirlap 1892. 112. sz.
Győri Közlöny 1892. 35. sz. (Lasz Samu.)
Vasárnapi Ujság 1892. 17. sz. (Nekr.)