ref. tanár, szül. 1745. nov. 18. Máramaros-Szigeten, hol atyja ref. pap volt; ugyanott kezdett tanulni, míg 1764-től Kolozsvárt felsőbb tudományokat hallgatott. Itt 1768. a kollegium könyvtárnoka volt. 1771. külföldre ment és előbb Göttingában, 1773-tól Leidenben gyarapította ismereteit. 1776. tért vissza hazájába, hol előbb a főconsistorium papja volt Nagyszebenben, mire 1779. kendilónai pap lett. Innét 1783. a kolozsvári kollegiumba hívták helyettes tanárnak, a mely állásban 1794. szept. 11. történt haláláig működött.
Munkái:
A természet munkáiból vétetett erkölcsi elmélkedések. Kolozsvár, 1776. (Sulzer János György után németből ford.)
Oeconomia vitae humanae, azaz az ember életét igazgató bölcs regulák, melyek egy régi Bramina vagy indiai Filosofus által irattak, és ez előtt nem sokkal ugyan azon eredeti nyelven lévő kézirásból elsőben chinai, azután anglus, német, franczia és más nyelvekre, most pedig ujabban ez utolsóból magyarra fordíttattak. A munka eleibe tétetett egy Chinába sok ideig lakott suglus embernek gróf*** úr Ő Nagyságához küldött levele, melyben ezen kézírás feltalálásának módja előadatik. U. ott, 1777. (Francziából ford.)
A természet szépségéről való beszélgetések. U. ott, 1778. (Sulzer J. Gy. után németből ford.)
Kiadta a Bod Péter «Historia unitariorum in Transsylvania» (1776.) cz. munkáját és gyászverseket, írt Csomos János, gr. Teleki Ádám sat. halálára.
Nánási Stephanus, Pharus Hungariae. Lugd. Bataviae, 1878. 39. l.
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő VIII. 163. l.
Petrik Bibliogr.
Erdélyi Muzeum 1896. (Gál Kelemen).
Zoványi Jenő Theologiai Ismeretek Tára III. 213. l.