m. kir. főbányatanácsos, akadémiai tanár, szül. 1853-ban Hodrusbányán; tanulmányainak végezte után vasgyári mérnök lett és tevékeny részt vett a kincstári vasgyárak rekonstruálásában és kiépítésében. 1892 óta a m. kir. bányászati és erdőszeti főiskola rendes tanára; az erdészeti és bányászati egyesület ügyvivő-alelnöke.
Irodalmi munkásságát 1878-ban a Bányászati és Kohászati Lapokban kezdte meg, a hol azóta számos szakbeli czikke jelent meg. 1894-ben az országos erdészeti egyesület megbízta az Erdészeti Építéstan megírásával. Czikke a Hontvármegye monographiájában (Magyarország vármegyéi. Bpest, 1907. M. kir. bányászati és erdészeti főiskola).
Munkái:
Középítéstan. Az erdészeti építéstan első része. Az országos erdészeti egyesület által 100 arany pályadíjjal jutalmazott munka. Szöveg közé nyomott 2494 ábrával. Selmeczbánya, 1898-99. Két kötet.
A drótkötél-pályákról. U. ott, 1898. (Németül. U. ott, 1900.)
Út-, vasút- és híd-építéstan. Az erdészeti építéstan második része. Az országos erdészeti egyesület által 50 arany pályadíjjal jutalmazott munka. Szöveg közé nyomott 1083 ábrával. U. ott, 1900.
Emlékezés Soltz Vilmos fölött. Tartotta Budapesten 1902. szept. 21. U. ott, 1902.
Hont vármegye. Bpest, 1907. 273. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.