vál. dulmi püspök, pécs-székesegyházi nagyprépost, szül. 1814. ápr. 28. Nagy-Kanizsán, hol atyja gyakorló orvos volt; mint a piaristák növendéke végezte ott a gymnasiumot, míg a bölcseleti és theologiai tanfolyamot 1830-tól mint pécsi papnövendék fejezte be. 1836. nov. 1. pappá szenteltetett és mint kővágó-szőlősi káplán kezdte papi működését. 1844. Pakson püspöki irattárnok, 1846. theologiai tanár, 1850. szentszéki ülnök lett Pécsett; tanári működését 1859-ben kanonokká és papnevelői kormányzóvá történt kineveztetése után is folytatta. 1868. apát és káptalani, 1869. pedig püspöki helynökké neveztetett ki; később káptalani nagy-prépost és 1875. vál. püspök lett. Mint latin szónok classikus nyelvezetű volt. Végrendeletileg 25 ezer frtot hagyott az egyházmegyei pénztárnak, 2000 frtot a papi nyugdíjalapnak és 2000 frtot a beteg papok alapjának. Meghalt 1893. júl. 19. Pécsett.
Munkája: Sermo quo illetve ac rev. dnum Sigismundum Kovács episcopum Quinque-Ecclesiensem SS. theol. doctorem collegiatum, dum sedem suam episcopalem dia 25. Aug. 1869. capesseret, in pervetusta ac percelebri basilica Quinque-Ecclesiensi nomine capituli et cleri salutavit, Quinque-Ecclesii, 1869.
M. Állam 1886. 308. sz. (Rézbányai János).
Remény 1886. 9. sz. arczk.
Zalai Tanügy 1886. 42. sz.
Pallas Nagy Lexikona XV. 38. l.