Sivampel József (álnéven Almagyari),
nyug. tanárképzőintézeti tanár, született 1830. jan. 20. Egerben; tanulmányait ugyanott végezte. 1856. a papnevelőintézetbe lépett. A theologiai tanfolyam bevégzése után egy ideig az érseki irodában actuarius volt, míg nem 1862-ben felszenteltetett és előbb Hevesen, azután Arlóban káplánkodott. Itt működött 1868-ig, a midőn káptalani karkáplánná és főegyházi gyóntatóvá nevezte ki főpásztora. Később a tanítóképző-intézetnél tanári állást nyert és egyszersmind lyceumi gondnokká neveztetett ki. A módszertan, számtan, természettan és természetrajz tanára, csillagvizsgáló őr és egri prépostsági káplán volt. E hivatalokat 1890-ig viselte, midőn gyöngélkedése folytán nyugdíjba vonult. Meghalt 1902. okt. 21. Egerben.
Tanári pályáján élénk munkásságot fejtett ki, főleg a természettudományok terén. Számos czikke jelent meg az egri hirlapokban, így az Elemi Tanügyben, Egri Népujságban és az Irodalmi Szemlében, melyek közül néhányat ide jegyzek: az Elemi Tanügyben (1873. Szabad élet, Hóvirág, Galanthus nivalis, A természetrajzi gyűjteményekről, A szemléltetésről); az egri képzőintézeti Értesítőben (Természetrajzi kirándulások, A mérges növények, Az egri tanítóképző története); írt még ezeken kívül számos czikket Krónikás név alatt is.
M. Sion 1888. 943. l.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 1219. lap.
Schematismus Cleri Agriensis 1903.