ismeretlen magyar reformátor, Bebek Imre titkára, a magyarajkú papi rend kebeléből egyike vala azon elsőknek, kik a reformatió elveit nemcsak elfogadták, hanem terjeszteni is igyekeztek és pedig oly időben, a midőn a reformátio első nyilvános szülötte, Dévay latin műve még meg nem jelent.
Azon irodalmi emlékek, melyek S.-nak, mint a reformatió hivének nevét fentartották, nem egyebek, mint az ő vallásügyi levelei Coelius Gergelyhez, s viszont ennek S. leveleire adott válaszai. Ezen bizodalmas magánlevelek nem mindennapi érdekűek hazai reformatiónk történetére vonatkozólag, és pedig mind azért, mert ily minőségekben, ezen okból egyedüliek, mind pedig azért, mert azt mutatják, hogy a reformatió ügyét miként fogták fel hivatalos körön kívűl annak hívei és ellenei. A két levél, melyeket a Sárospataki Füzetekben Révész Imre magyarul közöl, Coelius két levelével együtt, latinul 1534-ben irattak és feltalálhatók Fejér Györgynél: Jurium ac libertatum religionis ac. ecclesiae in regno Hungariae partibusque adnexis codicillus diplomaticus. Budae, 1847. és Bengernél: annales eremicoenobitici ordinis S. Pauli. Posonii, 1743.
Sárospataki füzetek 1864. 584. l.