polgármester, S. István kerületi jegyző és Reichhalmer Borbála fia, szül. 1622. Nagy-Szebenben; atyja már 1623. decz. 23. meghalt. S 1639-től valószinűleg 1642-ig a nagyszebeni gymnasium felsőbb osztályaiban tanult; azután, mint magát nevezi (1648) «Politicae Studiosus» volt. 1650. márcz. 14. kerületi jegyzőnek választották, mely hivatalt 1662-ig viselte, 1664. pedig konzul (polgármester) lett; hivatalában 1666-ban Kapp Jakab követte, de már 1667-ben ismét megválasztották polgármesternek. 1668-tól megmaradt prokonzulnak. Tudománya és élelmességéért Apafi Mihály fejedelem bizalmas embere lett. Az 1665. fogarasi országgyűlés alatt azonban kiesett a fejedelem kegyelméből; ugyanis nov. 19. S. kérte Apafit a szász nemzet nevében, hogy a szent Márton-adó alól, melynek elengedését fejedelemmé emeltetése alkalmával szóval és irásban megfogadta, jövőben mentse fel őket. A szász nemzet t. i. szent Márton-ünnepén a fejedelemnek lovai tartására 7500 frt önkéntes ajándékot szokott adni, melyből aztán a fejedelem a szász grófnak száz frtot juttatott. Ezen önkéntes ajándék később kötelességgé vált. Midőn Apafi Mihály 1661. fejedelemmé lett és pénzben szükséget szenvedett, a szász nemzet önkényt segítette, azon alázatos kéréssel, hogy a sz. Márton-adót engedje el örökre, a mit Apafi meg is tett; azonban 1665-ben ismét követelte. Mikor tehát S. ezen igéretére figyelmeztette a fejedelmet; ez hevesen félbeszakította beszédét, kérdezve őt, valjon elhozták-e az adót? S. felelt és folytatni akarta beszédét, ekkor Apafi fölragadta az asztalról buzogányát és S. vállára vert néhányszor, ezek közül azonban egy Naláczi István almarsalt, ki csillapitani akarta a fejedelmet, szintén érte. A szász követeket azonnal bebörtönözték, de öt nap mulva visszanyerték szabadságukat; mert Apafi félt, hogy a szászok ezen méltatlanságért bepanaszolják őt a török portánál. S. később kibékült ugyan a fejedelemmel, kegyét azonban soha sem nyerhette vissza. Meghalt 1669. máj. 11. Síremléke megvan a nagyszebeni székesegyházban.
Kézirati munkái: Davidis Hermanni Iurisprudentia Ecclesiastica, aucta & limitata a J. S. C. T. N. P. S. (Bod Péter szerint a betűk megfejtése ez: Johannes Simonius, Cibinio Transilvanus, Notarius Provincialis Saxonum); Oratio de ignorantia Transylvanicorum ante Reformationem Monachorum stupenda. A nagy-szebeni városi levéltárban vannak az Erdély 1651-1657. országgyűléseiről írt kéziratai, melyeket Szilágyi Sándor az Erdélyi országgyűlési Emlékek XIII. kötetében felhasznált. Ezen országgyűlési tudósításokból (Berichte) néhány különnyomatban is megjelent (Korr. f. Lkde XII. 56. és köv. l.). A szász nemzetegyetem jegyzőkönyveiben feljegyzések vannak tőle az 1645-1657. évekből.
Siebenb. Quartalschrift II. 1791. 316. l.
Trausch-Schuller, Schriftsteller-Lexikon III. 313., IV. 437.