ev. ref. lelkész, szül. 1807-ben Miskolczon nemes családból; a gymnasiumot az ottani ev. reform. lyceumban végezte. 1825-ben Sárospatakon tanult mint tógátus diák. A theologia elvégzése után Miskolczon lett segédlelkész; a honnét a boldvai egyház hívta meg lelkészének, mely állásában a felső-borsodi egyházmegye főjegyzőjének választotta. Élete vége felé a lelkészi pályától megvált és a tudományoknak élt. Nagyobb utazást tett Nyugat-Európában, Ázsiában és Afrikában. Utolsó éveiben a tavaszt és nyarat a budapesti Császárfürdőben, a telet pedig unokaöcscsénél, Simon József balajti lelkésznél töltötte. Meghalt 1884 körül Budapesten. Jelentékeny vagyonának nagy részét a boldvai ref. egyházra hagyta.
Czikkei a Sárospataki Füzetekben (I. 1857. A protestáns lelkész állása az egyházban, II. 1858. Egyháziasság, III. 1859. Autonomia és centralizátió, IV. 1860. Egyházi képviselet).
Munkája: Utazás Keleten a Suezi-csatorna megnyitása alkalmával, Olasz-, Görög- és Törökországon át Palaestinában és Egyiptomban. Bpest, 1875.
Kéziratban: Nyugot-európai utazása (unokaöcscsénél, S. József balajti ref. lelkésznél), hol olajfestésű arczképe is megvan, melyet sógora, Vancza Mihály festett.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1883. 38. szám.
Borsodmegyei Lapok 1884. 94. sz. és Miskolczy Simon János szives közlése.