a siketnémákat tanító intézet igazgatója, szül. 1770-ben Győr mellett; a középiskolákat Győrben végezte után a piarista szerzetbe lépett, majd világi pap lett és pályázat útján Bécsbe küldetett, hogy ott a siket-néma oktatás módszerét megtanulja. 1802. pedig a váczi siketnémákat tanító intézet megnyittatván, ez intézet első igazgatójává tétetett. A vallástant és más tárgyakat s ezek közt az írás-olvasást tanította. Az igazgatóságot 1808-ig viselte, mikor Schwarczer Antal lett utódja, őt pedig pankotai apáttá nevezték ki. Uj méltóságát nem sokáit viselhette, mert 1808. aug. 30. meghalt Váczon.
Munkája: Igaz mester a ki tanítványait igen rövid idő alatt, minden unalom nélkül egyszerre írni és olvasni is megtanítja. Irta a magyarok hasznára...Váczon, 1807. Buda, 1808. (Ezen művel Grasert az írva-olvasási módszer feltalálásában tizenegy évvel előzte meg.)
Kiss Áron, M. Népiskolai tanítás története. 258. l.
Petrik Bibliogr.
Bökényi Dániel, A magyar ábc-és olvasókönyvek történeti fejlődése. M.-Sziget, 1891. 85., 153. l.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 571. l.