országgyűlési képviselő, szül. 1834-ben Deésen; tanulmányainak befejeztével birtokára vonult, mely csakhamar az Alszamos mentén lakó birtokos osztályra nézve a politikai és egyházi mozgalmak központja lőn. 1875-81. a magyar-láposi kerület képviselője volt szabadelvű-párti programmal; a gazdasági bizottságnak négy évig előadója volt. 1882-ben egyházmegyei algondnokká, később főgondnokká, több állami iskola elnökévé s 1896-ban az erdélyi egyházkerület státusgondnokává választatott. Golyon saját birtokán protestáns felekezeti iskolát építtetett, mely által sok eloláhosodott magyar ember visszanyerte eredeti magyarságát és alapítvány által fedezte a tanítói fizetést. Ezen iskolát 1896 őszén az államnak adta át a felekezet. Hozzájárult több reform. egyház anyagi támogatásához, a deési takarékpénztár létesítésénél, valamint a Szolnok-Dobokamegyében alakult különféle egyletek, továbbá megyei vasút, színház létrehozásánál főtényezőként szerepelt. 1884-ig a nagyilondai kerületet képviselte szabadelvű-párti programmal. 1892-ben visszatért a magyar-láposi régi kerületéhez, míg 1896-ban és 1901-ben ismét a nagyilondai kerületben választották meg. 1898. nov. 22. megkapta a III. osztályú vaskoronarendet.
Czikkeket írt a politikai és közgazdászati lapokba, így a M. Kereskedők Lapjába (1882. A rójahidai vasgyár). Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 571. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 359. l.