különczködése és pörei következtében a hirlapokban gyakran emlegetett leány, székesfejérvári származású; atyja egykor a város vagyonos polgára volt, de anyagi veszteségek következtében öngyilkos lett. A leány, ki gondos nevelésben részesült, később Budapestre jött; felsőbb iskolát, az egyetemen theologiát szeretett volna tanulni, de akkor még ez nem lehetett. Itt a fővárosban feltünést keltett, mert folyton reverendában, czilinderben járt; a ki később mindenféle kalandos vállalatba, alapításba fogott, mi miatt nem egyszer meggyűlt a baja a rendőrséggel is. Valószinűleg családi körülményei is lehettek hatással lelki állapotára. Beteges képzelődéssel és rajongással telve mindenféle irodalmi munkát írt, folyóiratokat, lapokat szerkesztett. Testileg, lelkileg egyre jobban züllött. A rendőrség zaklatásai elől Fiuméba menekült, hol valami lapot szerkesztett, de előfizetője nem volt. Tehát a fővárosba újra visszatért, de a rendőrség innét kitiltotta és haza kisértette Székesfejérvárra. Az utolsó években itt élt nagy nyomorúságban; ha valahonnét egy kis pénzt kapott, megint valami lapot adott ki az ő különös észjárása szerint. Özvegy anyjával együtt élt a szegényeknek eső segélyekből. A reverendát viselte állandóan. A sok nélkülözéshez járult tüdőbaja is. Kórházba vitték és ott halt meg 1903. deczember 4. harminczöt éves korában. Temetése, minthogy felekezetnélkülinek vallotta magát, minden egyházi szertartás nélkül ment végbe.
Munkája: Egy budapesti fénykép. Debreczen, 1896.
Budapesti Hirlap 1903. 334., 336. sz.
Politikai Ujdonságok 1903. 49. sz.
Petrik M. Könyvészet 1886-1900.