ev. reform. püspök, szül. 1590. szept. 29. Simándon (a zarándi egyházmegyében); tanult Sárospatakon, hol 1614-ben lépett a felső osztályba. 1617-ben Ráczkevére ment iskolarektornak. Két évi tanítás után, 1620. jan. 25. a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérve, 1622-ben Ó-Budán pappá avattatott és előbb ugyanott, majd a törökök elől Ráczkevére ment papnak. Itt 1626. márczius 15-én tartott zsinaton egyhangúlag püspökké választatott. Az 1631. márcz. 27. dunapentelei zsinaton azonban egész váratlanul nemcsak a püspökségről mondott le, hanem egyházkerületét is elhagyta és Beregszászra ment prédikátornak; de már 1632-ben esperes lett és viselte e tisztet 1639-ben történt haláláig.
Rövid püspöksége idejéből feles számú magyar levele maradt fenn, melyeket a hatósága alatti egyházakhoz és prédikátorokhoz intézett és a melyek érdekes világot vetnek a protestánsoknak a török uralom alatti állapotára. (Kiadta Földváry László, Adalékok a dunamelléki reform. egyházkerület történetéhez cz. munkájában 87-112. 1.)
Munkája: Theses Theologicae De coena Domini. Quas ... Praeside ... Davide Pareo ... Examini subjicit ... Heidelbergae, M.DC.XXI.
Üdvözlő verse van: Mindszenti Cz. Imre: Theses Theologicae ... Heidelbergae, 1620. cz. munkában.
Mokos Gyula, Adalékok a dunamelléki ref. püspökök életéhez. Pápa, 1892. 11-21. l.
Prot. Szemle 1896. (Földváry László).
Szabó-Hellebrant, régi M. Könyvtár III. 1. rész., 394. l. és Tóth Ferencz Analectái III. 106-109. levél. (Kézirata a m. n. múzeumban.)