kegyes tanítórendi tanár, a m. tud. Akadémia levelező tagja, eredeti nevén Sima Márton, Sima István kertész és Szücs Mária fia, szül. 1742. nov. 8. Rév-Komáromban, hol a gymnasium hat osztályát akkor 9 évig kellett járnia; a latin nyelv mellett a jezsuiták gyakorolták a magyar nyelvet is; sőt a vallásos költészet ápolására és fejlesztésére is figyelmet fordítottak; a gymnasiumi színpadon pedig gyakori előadásokat rendeztek, melyekben a legkitünőbb tanulók játszottak; így nveltek színműírókat és színházlátogatókat; maga Katona István tanár harmincz darabbal látta el az iskola színpadját. S. 1752., mint declinista, 1753. minor parvista, 1754. major parvista, 1755. pedig mint principista végezte tanulmányait. Két évig atyja mellett kertészkedett. 1758-ban folytatta tanulmányait; megismerkedett Benyák Bernáttal, kit benső barátságába fogadott; ez a barátság megmaradt egész életükben és határozó volt pályájuk fejlődésére. 1758-60-ig végig járta a jezsuiták gymnasiumát mint syntaxista, poeta és rhetor. 1763-ban a szenczi iskolába járt, hol megismerte a piaristákat és megkedvelte a reálisabb tudományokat is. Ezen év jún. 28. Komárom városában iszonyú földrengés pusztított, mely hatszázszor ismétlődve egész szept. 16-ig tartott és az egész várost romba döntötte; S. szülei is tönkrementek és így fiukat nem taníttathatták. 1765. okt. 8. a piarista rendbe lépett és a Simai Kristóf nevet vette fel. A noviciusi két évet Privigyén töltötte s készült a papi és tanári pályára; a theologián kívül a nevelés tudomány, a bölcselet és nyelvek elsajátítása volt a főstudiuma; a német nyelven kívül a francziát is tanulta. 1767. máj. 17. tette le a fogadalmat; azután két évig próbaéves tanár volt Nagy-Kanizsán, honnét 1770-ben Nyitrára helyezték át. Itt különösen philosophiai tanulmányokkal foglalkozott; azzal is megbízták, hogy a konviktusi növendékeket színjátékokra tanítsa be; erre annál is inkább alkalmas volt, mert tanuló korában a jezsuiták színpadán nem egyszer föllépett. Nyitrán Dugonics is tanára volt, ki Simaira nemcsak mint író hatott, de fölébresztette benne a kedvet a rajz és mathematika iránt is. S. befejezvén Nyitrán bölcseleti tanulmányait, 1772. Kecskeméten, 1773. Kalocsán, 1774. pedig Debreczenben tanárkodott, mindenütt a syntaxisták tanára volt és 1774. aug. áldozópappá szentelték. 1775-ben Pestre került. 1777-ben megint Kecskemétre helyezték át és itt adatta elő a növendékekkel első színművét: Mesterséges ravaszság cz.; melyet aztán több iskolában és később a világi színpadokon Pesten és Budán, még a központi papnevelő-intézetben is előadták 1789-ben. Felsőbb tanhatósága 1776. Kassára küldte elemi iskolai tanítónak, hol örömmel fogadták, különösen a kassai magyar társaság; barátságot kötött Baróti Szabó Dáviddal, Bacsányival és Kazinczyval; folytonos levelezésben volt Révaival. Az egri püspök gróf Eszterházy Károly őt bízta meg, hogy a kassai orsolyitákkal ismertesse meg az új tanrendszert és vezesse be őket annak szellemébe. 1781. Bécsbe ment, hogy magát a rajzolásban kiképezze. Később ő vezette a II. József parancsára létesített iparos rajziskolát. Találmányai is voltak; az egyik különösen arra való volt, hogy az ember testének minden fáradság nélkül illendő mozgást szerezzen, mely okból azoknak igen hasznos lehet, valakiknek sokat ülniük kelletik. 1790-ben saját kivánságára Körmöczbányára helyezték át. Ezen évben jelent meg az «Igazházi» cz. színműve, egyszersmind ehhez fűződik az első magyar színi előadás is: 1790. okt. 25. Budán, okt. 27. Pesten is előadták a rondellában. Körmöczbányán nem jól érezte magát, szeme is gyengülni kezdett, a város és vidék levegője igen erős volt szervezetének, azért betegeskedett. Takarékos ember lévén, pénzét kölcsön adta másoknak kamatra, így tett kassai tartózkodása alatt is; ebből pörei és kellemetlenségei támadtak, a miből sokan örmény természetére és származására következtettek. Körmöczbányán érte Simait a fensőbb kitüntetés; 1826. nov. 20. kapta ötvenévi buzgó működése jutalmául az arany érdempénzt. 1829. jan. 29. nyugdíjaztatását kérte; a kincstár megadta nyugdíjul teljes fizetését t. i. négyszáz forintot. Miután Benyák azon év márcz. 1. meghalt, az ő helyét kellett betöltenie Selmeczbányán; jún. 25. tehát oda költözött. Itt élt csendesen elvonultságban; itt érte meg az Akadémia megalakulását, mely őt 1832. márcz. 9-én levelező tagjai sorába választotta. Azon év aug. 28. és 29. az Akadémia nagygyűlésére feljött Selmeczről. Nem sokáig élte túl ezt a nagy örömét, mert az utazás nagyon megviselte; 1833. aug. 12. szélütés érte és azon nap meg is halt Selmeczbányán. A m. tud. Akadémiában 1836. szept. 16. Toldy Ferencz tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
Mesterséges ravaszság. Vígságos játék, mely a mulatságokban gyönyörködőknek kedvekért szereztetett és kibocsáttatott. Pest, 1775.
Váratlan vendég. Vígságos játék 3 felv. Kassa, 1788-89. (Plautus és Holberg után. Magyar Museum I.)
Igazházi, egy kegyes jó atya. Mulatságos játék öt felvonásban. Kassa, 1790. (Szabad fordítás. 2. kiadás, bevezetéssel. Bpest, 1888. Olcsó Könyvtár 237. Előadatott a budapesti Nemzeti színházban, 1890. okt. 24.)
Gyapai Márton, felségféltő gyáva lélek. Mulatságos játék három felvonásban. Buda, 1792.
Zsugori, telhetetlen fösvény ember. Víg játék öt felvonásokban. Melyet ... ama híres franczia költő Molière után készített. Pest, 1792. Magyar Játékszín I. 89-230. 1.)
Házi orvosság. Víg játék 3 felvonásban. Melyet Weisse után készített. U. ott, 1793. (Magyar Játékszín IV. 295-395. S. legnépszerűbb darabja, legalább a huszonhét előadás azt bizonyítja).
Gyászszal vegyes öröm vers, melylyel Méltgs Zerdahelyi Gábor úr, beszterczebányai érdemes püspök, midőn ugyan azon püspökségbe ünnepes pompával Mártiusnak 25-dik napján beállanna ... által megtiszteltetett. Selmeczbánya, 1801.
Végtagokra szedetett szótár, mely a magyar nyelvben előforduló szavakat deákul kifejezve az A. B. C-nek szokott rendi szerént előadja. Buda, 1809-10. Két kötet.
Kézirati munkái: Némely étkek készítés módgya, melyet sok próba tételei után s tapasztalva is jónak talált és Mr. Jean Neubauer (München 1779) könyvéből is kiszedegetett ... Körmöczbányán 1795. (A kegyesrendiek budapesti levéltárában); Gazdag szótár, befejezetlen; ezen szótárához még egy másik (latin-magyar és magyar-latin) szótár is van csatolva az Akadémia kézirattárában, mely szintén befejezetlen, 1814-től 1819. jún. 15-ig E betűig, 28 ív, az utolsó datum: Finivi 1831. decz. 28.
Magyar Museum, Kassa 1789-92.
Hadi és más nevezetes történetek (I. 1790. 274., 603., 662. l. IV. 1791. 662. l.
Révai, Planum 87. l.
M. Kurir 1790., 259. l. 1833. II. 14. sz.
M. Hirmondó 1781. 88., 1872. 28., 1792. II. 100. l.
Katona, Historia Critica XLI. 1802. 633. l.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1826. II. 34., 49. sz., 1833. II. 12. sz.
Jelenkor 1833. 65. sz. (Nekr.)
M. t. Társaság Évkönyve III. 1834-36. Schedel Ferencz (Toldy) emlékbeszéde és Horváth Endre. (Nekr.)
Ferenczy és Danielik, Magyar Írók I. 413. l. Kisfaludy-Társaság Évlapjai VI. 1843-44. 142. l., Új folyam VI. 1871. 85., VIII. 1873. 266., XXVI. 58., 59. l.
Figyelő VII. 222., 308., 317. l., IX. 113., 118., 177., 324., XI. 134. l.
Toldy Ferencz, Összegyüjtött munkái V.
Egyetemes Philologiai Közlöny 1884. 681-690. l., 1888. 495., 559. l., 1890. (Hahn Adolf, S. "Zsugori"-ja, Czeczkó Antal, S. "Váratlan vendég"-je és "Mesterséges ravaszság"-a). Bayer József, Nemzeti Játékszín Története. Bpest, 1887. II. 377., 385., 396., 399., 415., 431. l. és a Magyar drámairodalom története. I., II.
M. Állam 1890. 246., 249., 253., 270., 287. l. (Csaplár).
Petrik Bibliogr.
Sátoraljai kath. gymnasium Értesitője 1890. (Kapás Aurél, S. "Mesterséges ravaszsága").
Takáts Sándor, Benyák Bernát. Bpest, 1891. 21-26., 32., 43., 92., 121., 127., 132-134., 139., 240., 241.
Irodalomtört. Közlem. 1891. 69-76., 178-181. l., 1894., 1896., 1897-99.
Egyet. Philol. Közlöny (Id. Szinnyei J., Sima név és S. szüleiről.)
Pallas Nagy Lexikona XIV. 1102. l.
Ernyei István, Simai Kristóf élete és munkái. Nagy-Becskerek, 1892.
Kazinczy Ferencz levelezése I. II.
Bodnár Virgil. Simai Kristóf. Bpest, 1898.