kir. tanácsos, nyug. törvényszéki elnök, S. János és Bogdánffy Veronika fia, szül. 1823. júl. 2. Szamosujvárt; tanulmányait a kolozsvári lyceumban befejezvén, a marosvásárhelyi kir. itélőtáblánál szerzett joggyakorlat után, ügyvédi vizsgát tett. Alig tölté be a 25 évet, midőn, mint az 1847-48. utolsó kolozsvári rendi országgyűlésen volt követi irnok, az 1848. júl. 18. megtartott választás alkalmával a pesti hongyűlésre képviselővé választatott. Később a Debreczenbe és Szegedre menekült országgyűlésen is részt vett. A szabadságharcz lezajlása után Kolozsvárt hadi törvényszék előtt állott. 1861. szülővárosa polgármesterré választotta. 1863. a nagyszebeni tartománygyűlés mandátumát nyerte. A provisorium alatt polgármesteri állásról leköszönt, de 1867. újra megválasztották. Midőn az 1868. országgyűlés az unio részletes szabályozását tárgyalta, az ő indítványára szavazta meg a képviselőház azt a pontot (XLIII. t.-cz. 16. §), melyben az erdélyi örmény kath. egyház közjogi állásának biztosítása foglaltatik. 1868 őszén törvényszéki elnök lett Szamosujvárt. Részt vett az 1867. kolozsvári országgyűlésen; az 1865-68. és 1869-72. pesti országgyűlésen mint képviselő; az 1875-78. országgyűlés utolsó ülésszakán is, melyen már mint nyug. törvényszéki elnök jelent meg. 1878-ban nyugalomba vonulván a kir. tanácsosi czímet nyerte.
A keleti örmény költészet remekíróiból magyarra átültetett költeményei nagyobbára az Armenia (1894-1903) és több fővárosi s vidéki lapban és a Budapesti Szemlében (LXXVI. 1893.) jelentek meg. Czikkei az Armeniában (1888. Lukácsi Kristóf, 1889. Országgyűlési beszéd az erdélyi örmény kath. egyház ügyében, 1890. Anglia és az örmények, 1891. Világosító szent Gergely életéből, 1892-94., 1899. Patkanián Rafael, 1901. Örmény népdalnokok).
Armenia 1892. 1. sz. arczk.
Szongott, Szamosujvár irásban és képben 1893. 112. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 1103. l.
Budapesti Hirlap 1896. 58. sz.