ev. ref. lelkész; sárospataki tanuló volt; 1771-ben írt alá a felső szabolcsi egyházmegye törvényeinek, de hol hivataloskodott ekkor és ezután 1782-ig, nem tudni. Apagyra (Szabolcsm.) 1782-ben jutott; nagy békessége itt nem lehetett, jóllehet egyházmegyéje tanácsbirónak választotta; mert hét év mulva innét távozni óhajt és 1792-ben már Ó-Fehértón működött. Itt halt meg 1794-ben mostoha anyagi viszonyok közt, mert özvegyével 10 forintnyi adósság miatt a tractus sokáig bajlódik.
Munkái:
Emlékeztető versek, melyek a sz. írásban lévő nevezetesebb historiákat és a sz. írás könyveinek summáit magokba foglalják. Pozsony és Komárom, 1791.
Keresztyénség ábrázatja, az az olly száz és egynehány magyar versek, mellyek rövid summában azt adják elől, mitsodás állapotban volt az új testamentomi anyaszentegyház eleitől fogva minden századik esztendőben, a mint azt az ekklézsiai historiák bizonyíttyák, és ama hét gyerta-tartók között járó Úr Jézusnak csalhatatlan jövendölései mutattyák. Lipsiában, 1791. (Mind a két munka Pozsonyban nyomatott).
Danielik, M. Irók II. 281. l.
Új M. Athenás 355. l.
Petrik, Bibliogr.