theologiai, bölcseleti és kánonjogi doktor, főgymnasiumi tanár, szül. 1873. Székáson (Krassó-Szörénym.); középiskoláit Belényesen végezte és a lugosi görög kath. egyházmegye Budapestre küldte a központi papnevelőbe. 1895. a hercegprimás kinevezte székesfővárosi hitoktatónak. Két év mulva Lugosra ment püspöki titkárnak. 1898-ban kapott tanári oklevelet; 1898 óta tanítja a magyar és latin nyelvet a budapesti V. ker. állami főgymnasiumban és ugyanazon tantárgyakat a László Mihály nyilv. jogú főgymnasiumában; a központi papnevelőben pedig a gör. kath. szertartástan rendes tanára.
Czikkei a Budapesti Hirlapban (1899. ápr. 11. és köv. sz. Próbaházasságok a Bánságban, okt. Üzlet a másvilággal); az Egyetemes Philol. Közlönyben (1904. A «Román» szó írása a magyar nyelvészetben, 1905. Csokonai V. Mihály «Békaegér-harczának» latin és oláh fordítása, Dictionarium Valachico-Latinum-Hungaricum, 1906. Cipar Timoteusz emlékezete) és a rumén lapokban.
Munkái:
A magyarországi románok szent uniója. Tanulmány az egyháztörténelem köréből. Bpest, 1896. (Különnyomat a Hittud. Közlönyből.)
Dosoftei metropolita mint költő. Bpest, 1899.
A román helyesírás története. U. ott, 1906. (Ism. M. Nyelvőr.)
Álneve: Florinel.
Kalmár Elek Névkönyve. Igló, 1907. 30. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Dreptatea 1894.
Minerva 1895.
Randunica 1896.
Poporul Roman 1903-1904.
A m. n. múzeumi könyvtár példányaiból és Zászló János jegyzeteiből.