bácsi görög keleti szerb püspök, szül. 1854. aug. 14. Újvidéken (Bács-Bodroghm.); középiskolai tanulmányait az ottani főgymnasiumban végezte, majd két évig a gráczi és zágrábi egyetemen a jogi, azután pedig négy évig a karloczai g. k. szerb papnevelőintézetben a theologiai tudományokat tanulta. 1880. jan. 14-től 1881. aug. 19-ig mint segédtanár, attól kezdve pedig 1892. jan. 16-ig mint rendes tanár működött a zárai szerb theologiai tanintézetben, hol az 1880-91. években egyszersmind a könyvtár őre, 1885-91. pedig a papnevelő-seminarium igazgatója volt. A patriarcha többszöri felhívására 1892. jan. 20. mint rendes tanár Karlóczára a theologiára ment át, a honnét, mint a kolostor főnöke és az ottani szerzetesi iskolának igazgatója 1895. márcz. 25. Hopovára, ezen iskola beszüntetésével pedig 1898. szept. 19. mint zárdafőnök Krusedolba költözött. Az egyházi méltóságokat a következő sorrendben nyerte el: 1880-ban diakonus, 1881. presbyter, mint ilyen 1890. püspöki syncellus, 1892. patriarchai protosyncellus, 1895. archimandrita. A karlóczai püspöki zsinatban megejtett választás és ő felsége megerősítése után 1899. júl. 16. az elhunyt Opasics Germán helyére bácsi püspökké szentelték. 1901-ben a szerb király a szent Száva-rend I. oszt. nagykeresztjét adományozta neki.
Kisebb theologiai értekezésein és tanulmányain kívül, a melyeket tanársága idején az egyházi folyóiratokba írt; lefordította oroszból Mogila Péter «A keleti katholikus egyháznak hitvallása» és Makarije moszkvai metropolita «Dogmatika» cz. nagyobb szabású és a gör. kel. egyházra nézve nagy jelentőségű munkáit.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 366. l.
Vasárnapi Ujság 1809. 30. sz. arczk.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 40. l.