a budapesti népszínház volt karnagya, S. Antal kir. törvényszéki biró testvér-öcscse, szül. 1855. márcz. 13-án Losonczon; a gymnasium I. osztályát a losonczi protestáns, a II. a beszterczebányai kath., a III. és IV. ismét a losonczi prot. gymnasiumban végezte. Atyja óhajtásának engedve timár-tanoncz lett és 1868-ban a régi czéhrendszer szerint legénynyé avatták; azonban gymnasiumi tanulmányait folytatta, az V. osztályt a losonczi ref. gymnasiumban, a VI. Rimaszombatban, a VII-VIII. a pozsonyi ág. ev. főgymnasiumban, hol 1875-ben érettségi vizsgát tett. Időközben, nem remélvén atyja beleegyezését, kétszer szökött el a színi pályára, először 1869 nyarán; bejárta gyalog Zólyom, Beszterczebánya, Rózsahegy, Liptó-Szent-Miklós városokat, míg végre rátalált Gerő Jakab színtársulatára; második kisérlete Pozsonyból történt 1872-ben szintén gyalog: Rohrau, Sopron, Szombathely, Vasvár, Zalaegerszeg városokban; atyja azonban vissza vitte Pozsonyba, hol a színház opera-előadásai és a székesegyház zenemiséi megkedveltették vele a zenét és elhatározta, hogy zenész lesz; a pozsonyi székesegyház karnagyánál Mayerbergnél tanult; Budapesten Volkmann Róbertnél folytatta és a bécsi conservatoriumban Krennél bevégezte zenei tanulmányát; mire a klagenfurti színház karmestere lett. Hazájába vissza vágyván, Sztupa Andor színtársulatához Brassóba szerződött és működött Kézdi-Vásárhelyt, Szebenben; közben a boszniai hadjárat következtében mint egyéves önkéntest mozgósították; az egy évet Losonczon szolgálta ki. Ezután Berlinbe ment, hol a Liebig-féle philharmonikus zenekarral magyar hangversenyeket rendezett. Ekkor kezdett zenei szakczikkeket írni. Berlinből Szabadkára ment Erdélyi Marietta társulatához; innét a kolozsvári nemzeti színházhoz szerződött és végre a budapesti népszínházhoz. Alapította az ó-budai Kisfaludy-színházat, melynek igazgatója volt; de ezzel megbukott. Zenetársulatával bejárta (még Káldy előtt) Magyarországot. Legutóbb, mint hírlik, Amerikába vándorolt.
Czikkei a Losoncz és Vidékébe (1880), Bácskai Közlöny (1881), Kolozsvári Ellenzék (1882), Zenészeti Közlöny (1882-től), Erdélyi Hiradó (1891. 118. sz. Beethoven végnapjai) sat. hirlapokban jelentek meg.
Munkái:
A világszép asszony Marcia, operette. Bpest, 1887. (Rákosi Jenővel együtt. Ism. Budapesti Hirlap, Függetlenség 56., P. Hirlap 56., P. Napló 57. sz.)
Magyarország dalokban. Szerk. és kiadja ... U. ott, 1894. jún. 1. (Zenészeti, irodalmi és etnographiai havi folyóirat hangjegyekkel és magyar, német,tót és rumén szöveggel; csak az 1. szám van a M. N. Múzeumban.)
Almási Tihamér, A tót leány cz. népszínműjéhez a zenét írta.
Álnevei és jegyei: Arion, Losonczi Lajos, r... l... és ...i...s.
Kiszlingstein Könyvészete.
A m. n. múzeumi könyvtár példányaiból és önéletrajzi adatok.