magyar szinész, az úttörők egyike, ki a pesti színházban 1791-95-ben szerepelt, mikor 1792. decz. 28 frt volt a havi fizetése. Midőn a pesti színielőadás szünetelt, Sehy is távozott és a b. Wesselényi Miklós által pártfogolt kolozsvári társasághoz csatlakozott; 1798-ban a bárónak megbizottja is volt. Az erdélyi színésztársaság aztán felváltva Kolozsvárt, Zsibón, Debreczenben és Nagyváradon játszott. Midőn 1799-ben éppen az utóbbi helyen szerepeltek, Sehy ott meghalt («erőszakos természete miatt életével lakolt» írják róla).
Fordított színművei: A spanyolok Peruban (1790-96); Erőszak és jutalom, vagy így szokott lenni néha a vidéken, érzékeny játék 3 felv. (előadták Pesten 1794. január 3. először, azután azon évben még háromszor); vigj. 3. felv. (először 1794. jan. 3., így Bayernél; talán a kettő ugyanegy, czímváltoztatással; így még adták 1795-ben egyszer.)
Endrődi János, A magyar játékszin. Pest, 1793. II. k. IX., XXI., XXVI. l., III. k. XXI. l.
Honművész, 1837. 31. sz.
Bayer József, A nemzeti játékszin története. Budapest, 1887. II. 375., 379. l. és A magyar drámairodalom története. Bpest, 1897. II. 435. l.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári szinészet és szinház története. Kolozsvár, 1897. 106. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1900. 59., 61., 62. l.