képzőintézeti tanár, született 1869-ben Kőrösbányán (Hunyadm.), hol atyja S. György ügyvéd volt; a gymnasiumot Aradon és Balásfalván 1887-ben, a theologiát Aradon, a bölcseletet Bukarestben, a hol a bölcseletből és történelemből tanári vizsgálatot tett, 1895-ben végezte; azután a bukaresti országos levéltárban volt levéltárnok; ezen állását azonban elhagyta és 1900-ban Aradra költözött, hol a Tribuna munkatársa lett; két évig volt szentszéki iskolaügyi előadó és 1903 óta az aradi görög-keleti tanítóképzőben tanult.
Czikkeket írt 1899 óta a Tribunán kívül több hazai rumén hírlapba. Ezen kívül a brassói Dreptatea czímű lapba 1905-1906-ban fordított regényeket Dostowiewskitől, Turgenyewtől és Eberstől.
Munkái:
Realităţi si Visuri; Szászváros, 1897. (Álom és valóság, novellák és vázlatok.)
Romanii in revolutiunea lui G. Dosa 1514. Un memoriu el lui Moăse Nicoeră. Monografia istorica. Jassi, 1897. (Dózsa György lázadása.)
Posestiri si Schite. Arad, 1903.
Biserica din Leheceni-Carpinet. U. ott, (1904. Leheceni-Carpinet temploma.)
Un memoriu al lin Moise Nicoara. U. ott, 1906.
Limba materna. U. ott, 1907. (Az anyanyelv a mi tanítóképző iskoláinkban. Különnyomat a Tribunából.)
Tribuna 1899-1905.
Biserica şi scoala Arad, 1900-1904. és Zászló János szives közlése.