kir. tanácsos, áll. tanítóképző intézetek szakfelügyelője, az országos közoktatási tanács volt titkára, szül. 1848. nov. 13-án Gyönkön (Tolnamegye), hol atyja gymnasiumi tanár volt. Ennek korai halála után Losonczra, majd Pestre került. E helyeken kezdte meg és fejezte be gymnasiumi tanulmányait. 1866-ban a pesti egyetemre iratkozott be, a hol előbb classica-philologia, utóbb irodalmi, történeti és földrajzi tanulmányokat végzett. 1874-ben a fővárosi IV. ker. községi főreáliskolában nyert ideiglenes tanári alkalmazást. A következő két évben a VIII. és V. kerületi főreáliskoláknál működött; ezalatt letette a középiskolai tanári vizsgálatot és 1877-ben rendes tanárrá neveztetett ki a budapesti VI. kerületi állami polgári iskolai tanítóképzőintézethez, a hol 1896. júniusig működött s az utolsó három évben az igazgatói teendők didaktikai és administrativ részének ellátásával is meg volt bízva. 1894. a vidéki állami tanitónőképzőintézetek miniszteri biztosává nevezték ki. Ugyanezen évben igazgatói czímmel és jelleggel ruházták fel. 1896. okt. az újjászervezett közoktatási tanács titkárává rendelték be és az alkalommal igazgatói czímét és rangját aktiválták. Munkásságát és idejét 1886 óta mind nagyobb mértékben igénybe vette az országos közoktatási tanács, melynek 1906-ig tíz évig volt titkára s mint ilyen részt vett mindazokban a nagyobb szervező munkálatokban, a melyek ez idő alatt foglalkoztatták a testületet; így a többek közt a középiskolai tanterv és utasítások reviziójában. Az 1896. második tanügyi kongresszuson az ülések egyikén az állam és iskoláról referált. 1899. okt. 16-án megkapta a kir. tanácsosi czímet. Az országos közoktatási tanács titkársága alól fölmentve, 1906-ban kinevezték az áll. tanítóképzőintézetek szakfelügyelőjévé s az ma is.
Első dolgozatai versek, beszélyek és tárczaczikkek voltak és 1865-től jelentek meg a Fővárosi Lapokban. A szépirodalmi kisérleteket korán abba hagyta és egy ideig munkatársa volt Beőthy Zsolt Athenaeumának. Mióta a tanári pályára lépett, kizárólag történeti és paedagogiai tanulmányokkal foglalkozott; munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának, melybe Magyarország, Erdély, Horvát-Szalvonország történetét (ez utóbbit csak részben) és több kisebb czikket írt. A történetírás terén kifejtett munkásságával párhuzamosan sokat írt a közoktatás- és nevelésügyi lapokba és folyóiratokba; első dolgozatait e nemben az Alexander Bernát szerkesztésébe átment M. Tanügyben tette közzé s évekig volt rendes munkatársa az Egyetértés tanügyi rovatának; munkatársa volt megalapításától fogva a M. Tanítóképzőnek és a M. Paedagogiának.
Czikkei a Hazánk és a Külföldben (1868. Adat Petőfi tanulókorából); a Reformban (1871. 103. szám. A gyanusak osztálya Francziaországban az Orsini-merénylet után); a Fővárosi lapokban (1876. 183. szám. Az idei sark-expeditiók, 200. sz. Szerbia a magyar történetben); a Földrajzi Közleményekben (1877. Németország világhelyzete s összeköttetései a szomszéd országokkal); a Nemzeti Hirlapban (1879. 7. sz. Az irodalmi kritika érdekében); a Néptanítók Lapjában (1882. Vámbéry könyve a magyarok eredetéről).
Munkái:
Zrinyi Miklós a szigetvári hős életének története. Bpest, 1878. (Történeti Könyvtár 43. Második kiadás. U. ott, 1895.)
Világtörténet a legrégibb időktől korunkig. A művelt közönség használatára. U. ott, 1879. (I. kötet 1-5. füzet; a kiadó hibája miatt abba maradt.)
Az őskor története. U. ott, 1883. (Történeti Kézikönyvek 10. Az előbbeni munka fölhasználásával, ism. Budapesti Szemle XLI. k. 1885.; második kiadást ért az Athenaeum Kézi Könyvtára 12. kötetében. Ism. Budapesti Szemle 97. k.)
The Story of the nations Hungary. London, 1887. (Vámbéry Ármin neve alatt megjelent munkánál közreműködött.)
A magyar nemzet története, polgári és felsőbb leányiskolák számára. Bpest, 1889. (2. kiadás. U. ott, 1900.)
A magyar nemzet története az elemi népiskolák V. és VI. osztálya számára. U. ott, 1890. (2. kiad. 1896., 4. k. 1898., 5. k. 1901., 8. átdolg. kiad. 1906. U. ott.)
A magyar nemzet története polgári fiú-iskolák számára. U. ott, 1890.
A magyar nemzet története. A középiskolák alsó osztályai számára. U. ott, 1890.
Báró Eötvös József. Az Eötvös-alap gyűjtő-bizottságának febr. 2. ülésében tartott ünnepi beszéd. U. ott, 1893. (Különny. a M. Tanítóképző és Nemz. Nőnevelésből. Pósa Lajos «A tanítók háza» cz. költeményével.)
Az Árpádok története. U. ott, 1895. (2. kiadás. U. ott, 1905.)
Elemi iskolai tanító- és tanítónőképzésünk fejlődése. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter megbizásából az ezredéves ünnep alkalmára. U. ott, 1896.
A magyar nemzet története a mohácsi vészig. A gymnasium és reáliskola III. és IV. oszt. számára U. ott, 1900-1901. Két kötet. (III. oszt. 2. kiadás. U. ott, 1907.)
Egyetemes történet. A középiskolák felső osztályai számára. U. ott, 1903-1906. Három kötet, 147 képpel és 13 térképpel.
A magyar nemzet története. Felsőbb leányiskolák és tanítóképző-intézetek számára. U. ott, 1901. (Második, alapjában változatlan kiadás. U. ott, 1903.)
Egyetemes történet a felső kereskedelmi iskolák számára és a kereskedelem története. Átdolgozta Kováts S. János. Három kötet. U. ott, 1903., 1904. és 1907. Három kötet.
Egyetemes történet. Tanítóképző-intézetek számára. Átdolgozták Felméri Albert és Bellosics Bálint. I., II. kötet. Ó- és középkor. Újkor. 126 képpel és 8 térképpel. U. ott, 1906.
Szerkesztője volt a Nemzeti Nőnevelésnek megalapításától (1879) tíz évig; ezzel egy időben szerkesztette az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönyét két évig és az Ifjúsági Iratok Tárát.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 1019. l., XVIII. 560. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1901-1905.
Corvina 1906. 20., 30. sz., 1907. 25. sz.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.