orvosdoktor egyetemi magántanár, szül. 1855. jún. 1. Budapesten; egyetemes orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1879-80. Korányi tanár klinikáján mint gyakornok volt alkalmazásban, 1880-83. pedig a bécsi közkórházban mint gyakornok és mint másodorvos működött. 1884. Budapesten telepedett le. 1886-95. a nyilvános ambulatoriumban az ideggyógyászati osztály vezetője volt, 1895 óta pedig az általános poliklinika VI. ideggyógyászati osztályának főorvosa. 1889. az idegkór és gyógytanból magántanári képesítést nyert. Rendkívüli tagja az országos közegészségügyi tanácsnak.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1881. A hörgőterek lefutása a tüdőben, 1886. Az agy hatásáról a gerinczagy visszhajlási működésére. 1887. A Laudry-féle felhágó heveny hüdésről); az Archiv für Psychiatrieban (XIII. Zur Lehre von den Haut- und Sehnenreflexen); a Wiener med. Wochenschriftben (1883. Zur Kenntniss der functionelle Herzinsufficienz, Zwei Fälle von Porpura rheumatica complicirt durch acute Aorteninsufficienz); a Gyógyászatban (1887. Az agybeli localisatio tanának jelen állásáról); írt még a Jubiláris dolgozatok cz. munkába (1890.). A gyakorlati orvostan haladásába (1896.) és a M. Orvosi Archivumba.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 557. l.
Hőgyes Emlékkönyve 412., 801. l.
Petrik M. Könyvészet 1886-1900.