esztergomi kanonok, szül. 1734-ben Rügen szigetén; atyja, ki svéd nemes családból származott, kapitány volt egy lovas ezredben, fiát is a Sparr ezredbe, mely Stralsundban feküdt, zászlótartónak adta be; S. az akkori svéd-porosz háborúban csakhamar lovas-vadász századossá lépett elő. 1756-ban hadi fogságba került és Stettibe szállították. Fogságából szabadulva, Bécsbe utazott, hol Denis Mihály jezsuita költővel ismerkedett meg, kinek rábeszélésére áttért a róm. kath. vallásra. 1767-ben már a pozsonyi káptalan tagja volt; 1770. esztergomi kanonok lett; 1771. febr. 9. pedig nagyszombati plébánossá választották. Nemsokára casari apáttá és apostoli protonotáriussá is kineveztetett. 1779. ápr. 23. lemondott plébániájáról és elnyerte az ujonnan visszaállított nyitrai nagyprépostság javadalmát, megtartván ezúttal az esztergomi kanoniát is. Mint ilyen cz. bozoni püspökké neveztetett ki. Midőn 1780. Lukácsy János nyitrai káptalani helytartó meghalt, a káptalan reá bizta az egyházmegye kormányzását. Kezdetben ezen megbizatásának meg is felelt, de később folytonos utazgatással töltötte idejét. Így az 1782-83. telet is egy orosz herczeg kiséretében Francziaországban töltötte. Ezen költséges kedvtelése következtében az anyagi tönk szélére jutott, és közel 34,000 frtnyi adósságba verte magát. Az esztergomi káptalan ennélfogva 1783-ban zár alá vette jövedelmét s a 800 frtnyi személyi járandóságon felül lévő összeget lefoglalta. Ugyanezen évben II. József császár, miután a megengedett időn túl tartózkodott külföldön, összes javadalmaitól megfosztotta. 1794-ben azonban ismét sikerült neki a váczi káptalanban javadalomhoz jutnia. Kortársai mint jeles szónokot ismerték. Meghalt 1801. decz. 18. Cadixban, hol utolsó éveit töltötte.
Munkái:
1. Lobrede auf den heiligen Stephanus König von Ungarn. Gehalten an dessen Festtage in der Domkirche zu Tyrnau. Tyrnau, 1771.
2. Rede an... Herrn Anton Grafen von Réva, Bischoffen zu Neutra, ... als er das Bissthum antrat, gehalten zu Neutra 1780. den 15. Novemb. U. ott. (Latinul. U. ott, 1780.)
Nevét Schwarzernek is írták.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXXII. 336. l.
Petrik Bibliogr.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 380. l.