Schwartzer Ferencz (babarczi),
orvos-sebészdoktor, egyetemi magántanár és elmegyógyintézet-tulajdonos, szül. 1818. nov. 25. Babarczon (Baranyam.); orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, a szabadságharcz kitörésekor 1848. azonban hazajött és mint törzsorvos szolgált végig Guyon tábornok mellett. A világosi katasztrófa után az üldözések elől külföldre menekült és itt különösen az elmegyógyászattal foglalkozott, Bejárta Francziaországot és megismerkedett az elmegyógyászati intézményekkel. 1850-ben tért vissza Magyarországba és ekkor megalapította Budán magán-elmegyógyintézetét, mely akkor az első ilynemű intézet volt. 1860-1866-ig a pesti egyetemen az elmegyógyászat magántanára volt. 1878-ig állott az intézete élén és ekkor annak vezetését fiának Sch. Ottónak engedte át. A helytartótanács kinevezte az állandó közegészségügyi bizottság tagjává, mely bizottságban több éven keresztül az elmegyógyászati ügyek előadója volt. 1864-ben Buda város képviselőjévé választotta. Megkapta a kir. tanácsosi czímet, a Ferencz József-rendet, megelőzőleg pedig a tudomány és művészeti aranyérmet. Tagja volt az országos közegészségügyi tanácsnak. A lipótmezei tébolyda az ő tervei szerint készült és az ő felügyelete alatt épült. Magyarországon ő alapította meg az elmegyógyászati tudományt és ezen törekvésében Balassa János volt támogatója; a bécsi és budapesti kir. orvosegylet, a kir. magyar természettudományi, a német elmekórtani és a törvényszék lélektani társulat tagja volt. Meghalt 1889. márcz. 2. Budapesten.
Czikkeket írt a Zeitschrift für Natur und Heilkundeba (1852-56); az Orvosi Hetilapba (1858); a Gyógyászatba (1864-66) sat.
Munkái:
1. A lelki betegségek általános kór- és gyógytana, törvényszéki lélektannal. Orvosok, egészségügyi hivatalnokok és törvényszéki birák számára. Pest, 1858.
2. A budai magán elme- és ideg-gyógyintézet tudósítója és tizenkét évi működésének eredménye. Buda, 1864. (Németül: U. ott, 1864.)
3. Jelentés a budai magán elme- és ideggyógyintézet orvosi működéséről 1865-ben. U. ott, 1866.
Szinnyei Könyvészete és Repertoriuma III. Természettudományok. (Czikkei).
P. Napló 1889. 62. sz.
Egyetértés 1889. 62. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 556. l.