kántor-tanító, szül. 1842. jan. 2. Lázárföldön (Torontálm.), hol atyja főtanító volt. Sch. az elemi- és reáliskola két alsó osztályát Verseczen végezte, mire 1853-ban Pestre jött az akkor felállított Paedagogiumba. 1860. képesítő oklevelet nyert és a lázárföldi altanítói állást foglalta el, hol négy évig működött. 1866-tól Bresztováczon (Torontálmegyében), tanító; 200-220 gyermek mellett. 1887-ben a klosterneuburgi gazdasági egyesület gyümölcsfametszési mintáiért ezüst éremmel tüntette ki. 1881 óta az archaeologiai és ethnologiai téren működik. Szervezett egy 400 kötetből álló ifjúsági és népkönyvtárt. A helybeli vöröskereszt és tűzoltóegyletnek több év óta elnöke. Több évig gyűjtött érmeit a m. n. múzeumnak, a temesvári múzeum-egyletnek és a pancsovai főgymnasiumnak adományozta.
Irodalmi működését 1861-ben a Die Volksschule cz. bécsi paedagogiai lapban kezdette meg; tanügyi és társadalmi czikkei mindössze 31 lapban jelentek meg. Czikke a temesvári történelmi és régészeti Értesítőben (VIII. 1892. A bresztováczi római éremleletek.)
Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. B.-Csaba, 1896. fénynyom. arczk.