orvosdoktor, orvosi és megyei tiszti orvos, szül. 1672. decz. 8. Lőcsén (Szepesm.); hol atyja Schwab János tekintélyes és módos kereskedő volt, a ki fiát a katonai pályára akarta nevelni, hogy majdan vitézségével a nemesi rangját megillető érdemeket kivívjon; ő azonban semmi hajlandóságot nem érzett a katonai pálya iránt, hanem az orvosi tudományokat ápolta s a leideni egyetemen orvosi diplomát szerzett. 1700-ban, midőn Magyarországon legerősebben dühöngött a pestis, tért vissza hazájába s azonnal lőcsei városi orvos, később Szepesmegye tiszti orvosa lett. Mint ügyes és nagy tekintélyű orvos, híre csakhamar elterjedt a hazában és munkái által külföldön is; azonban nem sokáig élvezhette jó hírnevét, mert 1722. decz. 20. meghalt. Mily híres volt szerencsés gyógyításai által, kitünik Zabler latin költőnek, a Medicorum Thurociensium cz. munkájába írt ezen pár verséből: «Arte potens medica, quorum vestigia prensat Schwabius, ingenio magnus, felixque medendo.»
Munkái:
1. Disputatio Medica Inauguralis De Contracture, Quam Praeside... Wolferdi Senguerdii... Pro Gradu Doctoratus... Publico examini subjicit... Lugduni Batavorum, MDCCI.
2. Remedia tam praeservativa quam curativa contra luem pestiferam in Hungaria grassantem. Leutschoviae, 1707. (A lőcsei tanács rendeletére írta és adta ki.)
3. Kurtzer und höchst-nöthigen Unterricht, Wie so wohl die Bewahrung alsz auch die Cur selbst, Bey jetziger Contagions-Zeit recht anzustellen, entworfen. U. ott, 1710.
Weszpremi, Succincta Med. Biographia, Ceut. II. P. 2. p. 351. l.
Melzer Jakab, Biographien berühmter Zipser. Kaschau u. Leipzig, 1833. 118. l.
Szinnyei Könyvészete.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár II. 512., 653. III. 2. rész 586. l.