cs. és kir. hangszer-gyáros és zenemű-kiadó, szül. 1845. máj. 19. Dubetzben (Csehország). Bátyja Sch. József már előtte letelepedett a magyar fővárosban, hol 1847-ben önálló hangszer-üzletet nyitott; öcscsét 1856. magához vette mint tanonczot és az ifjút több évi külföldi tanulmányai után üzlettársának fogadta és 1870-ben üzletét egészen tulajdonába bocsátotta. Sch. 1872-ben vett részt először saját hangszereivel a kecskeméti országos iparkiállításon. 1874-ben a pedálczimbalmot találta fel a kivel egészen új iparágot teremtett. A király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével, a koronás-arany érdemkereszttel, a millennaris kiállítás nagy juryje egyhangú ajánlatára a nagy állami arany-éremmel tüntették ki. A fővárosi IV-X. ker. ipartestület 1892. elnökének választotta. Az 1885. és az 1896. kiállításon mint a szakjury alelnöke és csoportbiztos fejtett ki tevékenységet. Ujabban a specziális magyar hangszernek, a tárogatónak lett reformátora s ezzel az egész zenevilágban feltünést keltett. 1897. jan. 20. tartotta czége fennállása és működésének félszázados jubileumát.
Munkái:
1. A czimbalom multja, jelene és jövője. Bpest, 1884. és 1888.
2. A Schunda V. József cs. és kir. udvari hangszergyár története. 1848-1898. U. ott, 1898. (Fénynyom. arczk. és épületrajzokkal.)
3. A czimbalom története. U. ott, 1906. (Németül is.)
Pallas Nagy Lexikona XIV. 990. l. XVIII. 555. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.