róm. kath. alesperes-plébános, Schultz Imre képző-intézeti tanár testvérbátyja; szül. 1847. jan. 28. Főherczeg-Lakon; a gymnasiumot és theologiát Pécsett végezte, hol 1868-ban tanképesítő vizsgát tett. 1871-ben áldozópappá szenteltetett; mint segédlelkész működött Bogdásán, Faddon, Mohácson és Dárdán. 1880-ban plébános lett Német-Márókon. 1884. Siklós kerületi tanfelügyelőjévé, 1892. pedig ugyanazon kerület esperesévé neveztetett ki. 1903 óta beremendi plébános.
A pécsi Kalauzban és a Pécsi tanügyi füzetekben kezdett írni. 1880-1900-ig egyházpolitikai, tanügyi, társadalmi hitbuzgalmi czikkei jelentek meg a M. Állam, M. Korona, Religió, Havi Közlöny, Népiskolai Tanügy, Kath. Hitoktatás, Irodalmi Szemle és különösen a mohácsi és pécsi helyi hirlapokban; szent beszédeket írt a Borromaeus, Jó Pásztor és Isten Igéje cz. egyházszónoklati folyóiratokba.
Munkái:
1. Die Pfarre zu Német-Márok. Gedenkschrift zur 100 jährigen Jubileumfeier. Pécs, 1893. (Ism. Theologische Quartalschrift. Linz, 1894. II. füzet.)
2. Munkálatok a kath. egyházpolitika, tanügy és közélet köréből. U. ott, 1899.
M. Sion 1892. 629. lap.
Várady Ferencz, Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896. 422. l.
Petrik Magyar Könyvészete 1886-1900. és önéletrajzi adatok.