ág. ev. lelkész, szül. 1833. decz. 7. Lesesen (Nagy-Küküllőm.), hol atyja lelkész volt; a gymnasiumot 1852-ben Nagyszebenben végezte, midőn a lipcsei egyetemre ment theologiát tanulni; ezenkívül bölcseleti, történelmi és természettani előadásokat is hallgatott. 1854-ben Tübingenbe ment theologiai tanulmányainak folytatására és hogy Vischer Tódortól a festészet-történetet és a német költészetet hallgassa. 1855. Bécsben volt, hol Bonitztól Homert és görög syntaxist, Grysartól Tacitust és Cicerot és Simonytól a földrajzot hallgatta. 1856. aug. 18. Nagy-Sinken lett tanító. 1857. febr. letette a theologiai vizsgát és 1859. ápr. Szász-Vessződre, 1866. decz. Magaréra (Nagy-Küküllőmegye), 1872. Marpódra és 1888. Alczinára választották meg lelkésznek.
Munkái:
1. Franz Gebbel, ein Gedenkblatt von Josef und Adolf Schullerus. 2. u. 3. Heft. Hermannstadt, 1893.
2. Festpredigt, gehalten auf dem Hauptverein der Gustav Adolf-Stiftung in S.-Reen am 19. August 1894. U. ott, 1894. (Különny. a Siebenb. Volksfreundból.)
Trausch Schriftsteller-Lexikon IV. 411. l.