ág. ev. lelkész, szül. 1763. decz. 6. Bogácson (Kis-Küküllőm.), hol atyja Sch. Kristóf lelkész volt, kitől nyerte első oktatását, azután Valdhidon tanult és két évig a medgyesi gymnasiumban és ugyanannyi ideig a marosvásárhelyi ref. kollegiumban, majd Nagyszebenben. 1782-ben az erlangeni és 1783. a göttingeni egyetemet látogatta. Öt évi külföldi tartózkodása és még Berlinben a kir. könyvtárban töltött öt hónap után visszatért Nagyszebenbe, honnét nevelőnek ment Rosenfeld András báró, a munkácsi kerület cs. biztosa házához Ungvárra; két évi nevelősködése után a lőcsei gymnasiumhoz nevezték ki tanárnak. Midőn ezen tanári állás II. József császár uralkodása alatt megszünt, Sch. a kritikai bölcselet tanulmányozása végett a lipcsei egyetemre ment; honnét egy év mulva Nagyszebenre hívták meg a bölcseleti tanszékre, egyszersmind a conrektori állásra. Hét év mulva 1797. decz. Nagy-Disznódon és 1810. jún. 3. Nagy-Csűrön választották meg lelkésznek; ezenkívül 1817-25-ig a nagyszebeni káptalan dekanátusi hivatalát is elvállalta. Meghalt 1830. jan. 13.
Kézirati munkái: Siebenbürgisch-sächsisches Idiotikon; Schulplan für die Gymnasialschulen der Sachsen in Siebenburgen.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 246. l.