ág. ev. lelkész, szül. 1809 körül Selmeczen, magyar nemes családból (elődei 1701. aug. 12. I. Leopoldtól kapták a nemességet); miután szülővárosában középiskoláit bevégezte, külföldre ment és 1829-ben iratkozott be a jenai egyetemre. Hazájába visszatérve egy ideig mint diakonus szolgált, míg Apostagon lelkész lett; innét Czeglédre ment papnak; később lelkészi hivatalát a tanítóival cserélte fel és Selmeczbányára ment gymnasiumi tanárnak, hol az ékesszólástant, költészetet és theologiát tanította. Miután egy ideig magánzó volt, 1856-ban ismét tanár lett és a gymnasiumban a latin philologiát adta elő. Meghalt a 70-es években.
Munkái:
1. Der Magyarismus in Ungarn in rechtlicher, geschichtlicher und sprachlicher Hinsicht, mit Berichtigung der Vorurtheile, aus denen seine Anmassungen entspringen. Leipzig, 1834.
2. Neue historischkritische Ansicht über das asiatische Seyn und das erste europäische Thatenleben der Magyaren. Pest, 1837.
3. De virtutibus poeseos latinae. (A selmeczbányai gymnasium 1851. Programmjában).
Haan, Jena Hungarica. Gyulae, 1858. 157. lap.
Petrik Bibliogr.