ág. ev. lyceumi tanár, Scholcz János és Schmidt Katalin fia, szül. 1831. július 16. Ruszkinóczon (Szepesm.); a gymnasiumot Késmárkon, a bölcseleti és theologiai tanfolyamot Eperjesen végezte. Miután lelkészi tanárjelölti vizsgát tett, két évig nevelő volt Hedry Ernő septemvir házánál. Ezen idő alatt különösen a magyar és német költészet remekeit tanulmányozta. 1857-ben Jenába ment, hol világtörténelmet, bölcselettörténetet és exegesist hallgatott. 1858-ban hazájába visszatérve, tanári oklevelet nyert a magyar és német nyelvből és történelemből és a késmárki lyceum meghívását elfogadta, a hol 45 évig tanárkodott. Tizenkét évig mint igazgató állott az intézet élén. 1903-ban nyugalomba vonult.
Czikkei az Arany János Koszorújában (A szepesiek két hunmondája); a késmárki evang. lyceum Értesítőjében (1872. Emlékbeszéd Rajner György felett, 1876. A szepesi szászok bevándorlásáról, 1877. Londoni Mayer János György életrajza, 1879. A Tökölyek a mondában, 1891. Jony Tivadar és Rajner János György, a késmárki ág. ev. lyceum jóltevőinek emlékezete); a Hazánkban (1888. A protestáns pátens); az Egyet. Philologiai Közlönyben (1904. A késmárki Kazinczy-emléktábla).
Munkái:
1. Studienfahrt zweier Schulvereinler aus Spree-Athen. Késmárk, 1882. (Tréfás költői elbeszélés.)
2. A Tátra alatt. Regényes történelmi képek három szakaszban. Késmárk, 1903.
Szerkesztette a Karpaten-Postot 1882-től 1897-ig, ezentúl munkatársa volt.
Vajda Emil Tanári Névkönyve 117. és önéletrajzi adatok.