színműíró és fordító, szül. 1839. decz. 10. Budapesten, ugyanitt végezte tanulmányait is. Azután a hirlapírói pályára lépett; annak idején szerkesztője volt a bécsi Debattenak és munkatársa a Pester Lloydnak; 1869-ben alapította a Neues Pester Journalt, melynek főszerkesztője volt 1880-ig; ezen évben költözött Bécsbe, honnét még öt évig heti tárczaírója maradt a lapnak. Meghalt 1892. Bécsben.
Számos opera és operette szövegkönyvét írta.
Munkái:
1. Held János. Ein ungarisches Märchen von Petőfi. In deutscher Dichtung. Leipzig, Budapest, 1878. Barabás rajzaival és Jókai előszavával. (Ism. Ellenőr 1877. 545. sz.).
2. A czigánybáró, operette, Jókai novellája nyomán. Dallamainak szövegét ford. Gerő K. és Radó Antal. U. ott. (1886. Zenéje Strausz Jánostól.
Németre fordította Szigligetitől a Trónkeresőt, Jókaitól Hős Pálffyt és az Arany embert, Czikynek több színművét, Rákosi Jenő Magdolnáját, Csepregi Vörös bugyellárisát sat. Az ő terve nyomán készült a Velencze Bécsben cz. mulatóhely és több más életrevaló látványosság; az ő kezdeményezésére létesült I. Ferencz József és kora cz. kolosszális körkép a 90-es években Bécsben.
Kiszlingstein Könyvészete.
Eisenberg, Ludwig, Das geistige Wien. Wien, 1893. I. 496. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 967., II. Pótkötet 1904. 574. l.