bölcseleti doktor, áll. főreáliskolai tanár, szül. 1877. okt. 14. Uj-Verbászon; tanult Uj-Verbászon, Ujvidéken és Szarvason; a budapesti egyetemen, mint a br. Eötvös-kollegium tagja végezte tanulmányait. Tanári vizsgát tett és 1899-ben bölcseleti doktorrá avatták; 1899-1900-ban a pozsonyi főreáliskola helyettes tanára volt, hol a magyar és német nyelvet és irodalmat tanította. Innét a gróf Tisza-családhoz került nevelőnek ifj. Tisza István mellé, hol hat évet töltött.
Munkatársa az Egyet. Philol. Közlönynek.
Munkája: A verbászi német nyelvjárás. Bpest, 1899. (Különnyomat a pozsonyi áll. főreáliskola Értesítőjéből.)
1907-ben kapta a M. T. Akadémiától a Sámuel-díjat.
Vajda Emil Névkönyve 177. l.
A pozsonyi áll. főreáliskola Értesítője 1900. 27., 30. l. és Melich János szives közlése.