orvos-sebész-doktor, egyetemi magántanár, kórházi főorvos, szül 1852. ápr. 29. Gödöllőn (Pestm.), hol atyja orvos volt; egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1875-ben Budapesten orvosdoktorrá, 1876. sebészdoktorrá avatták. Még mint szigorló 1874-ben a kolozsvári egyetemen a kórboncztani tanszék mellett segéd lett, ezen állását azonban betegség miatt otthagyni kényszerülvén, 1875-ben egy évig Bécsben folytatta tanulmányait. A budapesti Rókus-kórházban mint gyakornok, segédorvos és mint a II. és 1879-ben az I. sebészeti osztály alorvosa 9 évig működött. Időközben részt vett a boszniai hadjáratban mint főorvos. 1884. júl. a sebészeti műtéttan magántanárává képesíttetett; 1885. febr. a pozsonyi országos sebészi kórosztálynak főorvosává neveztetett ki, hol jelenleg is működik.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1880. Jelentés Lumniczer tanár osztályán 1877-1879-ben antiseptice kezelt nyilt csonttörésekről, Kettős részletes lábcsonkítások esetei).
Munkája: Vezérfonal sebészi műtétekhez. Számos ábrával. Bpest, 1883.
Kiszlingstein Könyvészete.
Hőgyes Emlékkönyve. Bpest, 1896. 782. l. és önéletrajzi adatok.