bölcseleti doktor, kegyes tanítórendi főgymnasiumi igazgató, a rend vagyoni gondnoka, a m. tudom. Akadémia levelező-tagja, szül. 1807. jan. 8. Dobapinkóczon (utóbb Sólyomvár, Veszprémm.); ifjúsága éveit Tatán (Komárommegye), hova szülői vele, mint egy éves kisdeddel költöztek, élte le. Itt vette tudományos kiképeztetésének első alapját is. Középiskolai pályáját megfutván, 1823. okt. 7. a kegyes tanítórendbe lépett. A két próbaévet kiállván, M.-Óvárra küldetett, hol két évig mint a nyelvtani I. és II. osztály tanára működött. Az 1827-28. tanévben felsőbb tanulmányainak folytatására Váczra, onnét a bölcseleti osztályok bevégeztével a hittudományok hallgatására Nyitrára, majd Szent-Györgyre ment. 1830. okt. 6. a pesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet szerzett. 1831. szept. 21. Vurum J. nyitrai püspök pappá szentelte, a pesti gymnasiumban három évig a nyelvészeti és szónoklati osztályban tanított. 1837. a váczi lyceumba természettan előadására küldetett; itten hivatásának teendőit 1848-ig végezte. Az 1848. szabadságharcz kitörése után megszűnvén a váczi lyceum, pestre hivatott. Itt egy évig mint a rend kormányának tagja és számvevője működött. Miután azonban a magyar szabadságharcz leküzdését követő évben a bécsi absolut hatalom a 48-ban életbe léptetett szaktanítás helyett a volt tanrendszert s az ezzel járó osztálytanítást újból visszaállította, tiszti körét a tanszékkel cserélte fel, Pesten a szónoklati osztályt tanítván. E minőségben szintén csak egy évet tölthetett. Az 1850-51. tanévben ugyanis a Thun-féle rendszer nyomán a szaktanítás országszerte behozatván, ez időtől 1858-ig a rend pesti főgymnasiumában a mennyiség- és természettan tanszékét töltötte be. A m. tudom. Akadémia 1858. decz. 15. levelező-tagjának vette föl. Ezen évben a veszprémi társház főnöki tisztével s az ottani gymnasium igazgató-tanárságával bízta meg rendkormánya. Innét 1859-ben Váczra helyeztetett, hol hármas tisztköréhez még az újoncznevelő igazgatása is, sőt a rendi növendékeknek a mennyiségtanban való oktatása is járult. Öt évi erőfeszítő fáradozásai közben súlyos betegségbe esett, mely beszélő organumát annyira elroncsolta, hogy ennek következtében a tanításra magát képtelennek érezvén, elhagyta eddigi állását és Pestre jött, hol 1867 óta mint a rend vagyoni gondnoka működött. Meghalt 1877. szept. 14. Pesten.
Czikkei: a M. Akadémiai Értesítőben (1847. 233. l. A váczi műteremről, 1859. Mathem. és term. oszt. A kisérletek hatásáról a természettudományok fejlődésére); Előszó Hanák Állattanához (Pest, 1848); A Religio, Figyelmező és Nemzeti Ujságban (1848); a pesti gymnasium Programmjában (1854. A régiek ismeretköre, összehasonlítva a mostaniakéval); a Családi Lapokban (1855. A villanyosság és vele rokon erők főbb tüneményei); a Német-Magyar Tudom. Műszótárhoz (Pest, 1858.) a geogr., hist., statisztikai, arithm., algebrai, elméleti geographiai és astronomiai műnyelv készítésével járult; a Szent István-Társulat Naptárában (1865. A levegő és a benne előforduló tünemények, 1866. Értekezés az éghajlatról).
Munkái:
1. Magyarok története a mohácsi veszedelemtűl fogva a mostani időkig. Deákul és magyarul előadva. Pest, 1836. (2. kiadás. U. ott, 1836.)
2. Magyarok története deák és honi nyelven előadva. U. ott, 1837-49. Két kötet. (Az 1843. kiadástól kezdve már csak magyarul. I. A nemzet eredetétűl fogva a mohácsi veszedelemig. Újabb kiadások: 1840., 1843., 1846. U. ott, 1849. Nyom. Budán, újonnan átdolgozva. II. A mohácsi veszedelemtűl fogva a mostani időkig. Újabb kiadások: 1840., 1843., 1846. U. ott, 1849. Budán. 6. kiadás. Pest, 1863.).
3. Az elméleti s tapasztalati természettan alaprajza, melyet közhasználatra készített. Pest, 1844. Két kötet, 7 réztáblával. (I. A súlyos anyagokról 118 idommal. II. A súlytalanokról és a nagyban mutatkozó tüneményekrűl 298 idommal. 2. kiadás. U. ott, 1851. 3. kiadás. A felsőbb tanulók használatára. U. ott, 1852.).
4. Mezei és házi gazdaságtan, melyet a hajdani s újabb tapasztalatok nyomán használatra készített... A szövegbe nyomott 24 fametszvénynyel. U. ott, 1847.
5. A pesti nagy-gymnasiumban használatra elfogadott elemi tiszta mennyiségtani műszók sorozata. U. ott, 1850. (Sümeghi Pál, Barcs-Ferencz és Schröck Ferencz tanártársaival).
6. Természettani földrajz, kapcsolatban a földismével, kövülettannal s a föld termékei elterjedésével. A szövegbe nyomott 24 fametszvénynyel. U. ott, 1853. (Ism. Budapesti Hirlap 1854. 320. sz.).
7. Természettan, tekintettel a vegytanra. Az alsó reál- és népiskolai, valamint öntanulási használatra. Fischer L. József után magyarítá. U. ott, 1853. (Magyar és német szöveggel és a szövegbe nyomott ábrákkal).
8. Földteke nyolcz ujjnyi átmérővel. Felkl után. Prága, 1855.
9. Magyarország, Galiczia, Erdély stb. iskolai falabrosza (h. 40", sz. 50"). Holle után. Wolfenbüttel, 1857.
Kézirat: Őszi esték, Téli éjek, Tavaszi reggelek, Nyári nappalok, melyekből 1864. decz. 17-ikéig mintegy százharmincz, halála napjáig közel négyszáz ívet hagyott hátra.
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Barabás Miklós 1854. Pesten, nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben.
Ferenczy és Danielik, Magyar Írók. Pest, 1856. I. 405. l.
Akadémiai Alamach, 1861. 198. l., 1880. 277. l.
Szinnyei Könyvészete.
1877: M. Állam 210., 214., 228. (Csaplár), Ellenőr 382., P. Napló 240., Hon 240. sz. (Nekr.).
Kecskeméti Lapok 1879. 7. sz. (Findura).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Takáts Sándor, Budapesti piarista kollegium története. Bpest, 1895. 373., 374., 414. l. fénynyom. arczk.
Akadémiai Értesítő 1906. 643. l. és gyászjelentés.